Icipici csiga blogja.......................

nem szeretem, nem tehetek róla, ki nem állhatom, legszívesebben leoltanám, mondjuk szoktam, de nem veszi a lapot, azt hiszi, vicces, pedig kurvára nem, idegesít, roppant módon, felhív, és nyomja a faszságait,

tegnap is, főnökasszony igy, úgy, a füled főnökasszony, irigy vagy bazdmeg, vagy csak tetszem, de akkor is, szállj le rólam, kérlek, kérlek, nem vagyok vevő rád, de baszics, hogyhogy nem veszed észre, full bunkó vagyok veled, hát nem esik le?

idióta, hülye, gyerekes, szánalmas kis senkinek tartalak, vedd észre!

végül mégis elaludtam, nem tudom hogyan, és mikor, a lejátszóból faith no more duruzsolt, elő is léptettem elalvószenének perfect circle mellett, persze, nemcsak erre jó, de erre is, mert pölö nirvanára elég nehéz, meg soadra, meg ilyesmi, és nem tudom, mit álmodtam, biztos valamit, csak nem emlékszem, nem tudom, ez kinek jó, neked vagy nekem, te nem olvasod, én meg nem töröm rajta az agyam,

úgy szeretem, amikor éjjel hazaér, nem tudom mit lát, egy takaróhalmot, egy lábacskát, egy kart, és medve bácsit, de mindenesetre odaficereg, és arra ébredek minden esetben, hogy az orrát odadugja, és akkor félálomban a nyakábacsimpaszkodok, mint egy kis gorillabébi, és nem engedem, van hogy gyorsan visszaalszom így, de legtöbbször nem, még nem kitom ki a szemem, mert az még fáj, de már hallgatom, a meséjét, vagy a panaszkodását, vagy mindegy, mit, és aztán énis mondom, mi történt a kis birodalmában, míg nem volt ott, aztán megint elszenderedem, de ő még mondja, én odakucorodok, ő mondja, végül gép elé ül, lévén nem álmos, és valamit játszani kezd, én meg alszom tovább,

tulajdonképpen, ebben semmi izgalmas nincs, de ilyenkor olyan meghitt minden, szeretem ezeket az éjjeli kis közjátékokat, és nem bánt, egyáltalán, hogy felébresztett, sőt, reggel meg kikászálódok, átkommandózom magam rajta, teszek-veszek, elnézem, ahogy szuszog, és tudod, legtöbbször emiatt indulok el később, mert nem bírom otthagyni, annyira gyönyörű igy, nyugodt, gyermeki, minden ránc kisimulva, a mosolybarázdák sem látszanak, és csak szuszog, álmodik, talán, szeretnék benne lenni, ittmaradni, érezni, de nem lehet,

aztán a város zaja menthetetlenül kirángat ebből a reggeli csendből, de reggel még ez is szép, a körút is szép, még a rendőrpalota is szép, mert süt a nap, és ő olyan vaázsló, aki még a legputribb telepet is széppé csiribúzza, és mindig, minden áldott reggel eszembe jut, hogy

boldog vagyok.

de a hétfő után jön a kedd, ami viszont azt jelenti, road, és ez jó, mert egyrészt buli, másrészt első road, és az első mindig különleges, ugyi, csak azt nem tudom, hogy milyen fejem lesz ettől szerdán, de valahogy nem is nagyon érdekel,

amúgy most kicsit izgatott vagyok, mert most fogom odaadni gábornak az önéletrajzomat - most majdnem magamraborítottam a kávémat -, amit tegnap este, éjjel még csinosítgattam, de ez is az első az életemben, nem is tudom, milyennek kellene lennie, ezért elküldtem zazinak is, meg márknak is, de különösebb kifogásuk nem volt vele kapcsolhatban, igy most már csak attól rettegek, hogy visszadobják, mert az milyen ciki már,

utána biztos nem tudnék továbbra is itt dolgozni, nem azért, csak az egy kicsit megnyirbálná az önértékelésem, nem kellesz rendes munkaerőként, csak piti diákként, á nem, köszi, de igy nem, ez olyan ciki lenne, szóval, szóval most ezért rágom magam, de mindenki azzal próbál nyugtatni, hogy nem kérte volna el, ha nem lenne esélyem, meg többet számít, ha ő adja le, meg ilyenek, de akkor is,

úgy szeretek, vagyis a lófaszt szeretek, de mégis, parázni, aztán vagy jólesz, vagy nem, de ha nem, akkor az ciki, de ezt már kifejtettem,

szóval ezek mennek, amúgymeg minden rendben, túlságosan is, mármár olyan sziruposan idilli volt a hétvége, ne érts félre, nagyon megnyugtató volt, olvastunk, főztünk, játszottunk, miegymás, szerettük egymást, nem úgy, úgyis, de most nem erre gondolok, imádom, nem szabadna ezt irnom, nagyon szeretem, tényleg, nem tudom, tudja-e, biztosan, de annyiranagyon,

régebben, ha együtt voltam valakivel, és most bocs, fiúk, de ez van, nem mondhatom, h nem, nem véletlenül hagytalak el benneteket, idő előtt, szóval régebben egy idő után ránézem az éppen aktuálisra, és nem jutott eszembe semmi, de semmi, rosszabb esetben az, hogy sajnálom, de nem érzek irántad semmit,

nos, Nála nem igy van, ha ránézek, és akárhányszor ránézek, mindig, percenként, másodpercenként eszembejut, feltolul, berobban az érzés, a gondolat, nem tudok ellene tenni, egyszerre szomorú, és felemelő érzés, néha eszembe jut, hogy elhagyhat, akkor megfulladok kicsit, a gondolattól meghalok, összefonnyadok, nem akarom, az összes kis sejtem tiltakozik már a gondolat ellen is, az nem lehet, ez hát a feltétlen szerelem, kicsit fáj, amikor kinn vagyunk, kivül a fészken, akkor kicsit más, akkor mintha visszafogná magát, de ez nem baj, nem, mert tudom, sejtem, gondolom, hogy fél, fél, macsónak akar látszani, pedig nem az, nem, érzéketlen, dehogy, csak könnyű ezt mondani, a férfilélek fene egyszerű, vagy bonyolult, hát csak nézőpont kérdése,

de hiába a sok szó, még csak a szikrája sem jön ide le, enyém csak az érzés, és irigy is vagyok, nem akarom megosztani, ezt nem, mást akármit, de ezt nem, bele fogok fulladni, vagy a hátán érem el a boldogságom, ezt még nem tudom, még nem, sosem fogom tudni, csak sodródom, csak hullámzom,

és igy jó.

a faszér alszom el pont akkor, amikor nincs is okom rá, átbuliztam egy éjszaját, aztán felkeltem előbb is, mint kéne, amikor meg normálisan lefekszem este, 100, hogy elalszom, ráadásul már másodszorra a héten, ez már luxus, legszívesebben seggberúgnám magamat, dehát ugye az anatómiailag lehetetlen, ehelyett gábornak kellene, de fel sem veszi, szóltál, h késel, hát igy rendben van, legalább szidna le, vagy valami, de nem, elnézi, a fene belé, de nem bántom, nem, mert rendes ám, tényleg, tegnap bekérte az önéletrajzomat, meg is írtam volna ám, ha a gép tápja otthon nem dönt úgy, hogy neki elég volt, ennyi, ágyő,

egyszercsak piff, leáll, aztán már hiába nyomkodta zso a bekapcsológombot, annyit se ért, mint halottnak a csók, úgyhogy gyorsan szétkapta, meg utána visszarakta, akkor már agresszívabban lépett fel a cucc, lecsapta a biztosítékot is, majd a frász jött rám, nosza, akkor megint szét, kiégett a belső bizti, akkor azt megpatkolta fantasztikus macigfinger kezeivel, vissza, megint lecsapta, jó akkor ez ennyi

majd utána chilisbabfőzés közösen, radiocafe halgatással egybekötve, ez a mázlista meg nyert magának egy road koncijegyet, hehe, aztán meg azt játszottuk, hogy 20 éve házasok vagyunk, és egymás mellett olvastunk az ágyban, mint valami elbaszott amerikai családregényben, nagyon feelinges volt,

aztán felébresztett az éjszaka közepén, de igazán nem haragudtam rá, szeretem, amikor így ébredek.... :)

hatvan meg lefújva, még nem tisztázott okok miatt... :(

vajon miért mindig akkor jön rám az ásítási inger, amikor üzenetrögzítőre pofázok, és amikor a hivatkozási számot kellene érthetően megadnom?

ez furcsa, tanulmányozni fogom a kérdést, és híres leszek, és nobel-díjat fogok kapni, aztán öregen és elhagyva meghalok, egy hatalmas házban, egy mező közepén, és a hullámra hettekkel később bukkannak rá,

amúgy minden rendben, tökjól érzem magam :) de tényleg :D

most meg benn esz a fene, úgyérzem magam, mint akit kiszakítottak az inkubátorból, ennyi, kb, amire ma képes vagyok,

és vajon csak nekem tűnt fel, vagy tényleg egyre többet marakodunk zsoval, ez normális, kérlek, sumi szerint igen, de én nem szeretek, tényleg nem, azt mondta, közel vagyok, nagyon közel, és ő mindenben támogat, de én annyira szeretem, annyira, hogy néha már fáj,

és tényleg szeretném, de fene sem érti néha...

miért ilyen nehéz?

tegnap jött a tipp csöpitől, megyünk paso-ra, aha tökjó, csak mi előbb elszáguldunk a postára, kiszedni azt a buzi küldeményt - na ez össze is jött, a könyvtárból kaptam a levelet, hogy szíveskedjék 10 ropi kíséretében visszaszolgáltatni a kivett könyveket -, a mi postánkra, ami ugye nincs túl közel a jelenlegi lakóhelyemhez, ezen zso jóól felbosszantotta magát, és mikor hazaértünk, elaludt, azzal, hogy 7kor keltsem fel,

fél nyolckor keltegetem, mire közli, hogy nem akar elmenni, nincs kedve, jó akkor hívd fel csöpit, de ahhoz sincs kedvem, majd észreveszik ha nem megyünk, de cica, ne csináld, én szeretnék menni, de én nem, puff sértődés, oké, akkor nem megyünk, nekiállok mahjongozni, tökjól haladok, egyszer csak repül a takaró, hogy akkor menjünk, miattam nem kell, de itthon sem akarok maradni, mi van veled, semmi felkúrtam magam, indulunk,

még tart a mosolyszünet, a nyugatiig, rossz ránézni, és méghogy a csajhiszti a szörnyű, ó nem , a pasihiszti százszor rosszabb, vagy csak ő fejlesztette tökélyre ezt a dolgot, állunk, várunk, mint katiban a fasz, megy a teló, hogy holvannak, naná, hogy nem ott, ahol mi, aztán vilivel el, trafókutató expedíció, de előtte cba, sör, téli selymes,

trafónál pedig kiderül, h nincs paso, helyette van copycon, 10től, najó de addig mit? akkor menjünk csocsózni, oké, megyünk, csocsózunk, biliárdozunk, a koordináció egyre nehezebb, egyenes arányban romlik az elfogyasztott sör mennyiségével, de a hangulat nő, csak nő, néha még nyerünk is, egyre jobban játszom, csöpi full készen, én még igy nem láttam a srácot, de nembaj, majd 60ban, megint, iszunk majd, versenyt,

persze copyconra nem mentünk vissza,

aztán lassan elszállingóznak az emberek, hát térjünk nyugovóra mi is, még egy gyros/falafel kombó a törököknék, közel s távol ez a legjobb, persze abdulénál nincs jobb, de abdul a távolnál is távolabb van, szóval most kiesik a versenyből, no

szóval már csak azt kellett eldönteni, ki alszik a földön, merthogy ugye, a csodálatos kanapénk nem elég három jól megtermett férfiembernek, rólam már nem is beszélve, bár én nem vagyok se férfi, sem megtermett, s végül csöpinek jutott a nem túl hálás hely, szegényke, mindig a földön végzi, persze azért nekünk sem volt olyan nagyon jó. mint a heringek, úgy feküdtünk, kíváncsi vagyok, hányszor rúgtam gyomron/májon/vesén a kedvesemet,

szóval ez volt a tegnap este, spontán, mi lett volna, ha meg is beszéljük? O_o

hétvégén 60, úgy döntöttünk, miért ne mehetnénk le, persze kell beszélni sumiékkal, hozzák le a tollast meg a frizbit, a pingpongot csak azért nem, mer nem fér be sehova, szóval hétvégén buli van,

hívtuk angyalkát is, de nem ér rá, kapja be, sosem ér rá, mikor mennénk, no nem baj, egyszer úgyis lerángatjuk, rasztamen, csöpinek ismernie kell, akkoris,

és ma megint egy csomó dolgot kell elintézni, zsonak útlevelet kell csináltatni, nekem elkell mennem a postára, kikardozni a küldeményt, meg feladni münchenbe a papírokat, aztán próba, de arra igazából csak azért, mert zsófinak odakell adnom a dvdt, juj,

és most úgy bosszant az este, én próbáltam, igazán, de most komolyan, hogyhogy mincs véleményed, miért nincs, na nesze, most megtudtam, értem is, de ez nem jó, én kíváncsi lennék rá, tudom, hogy furi vagy, épp ezért vagyok veled, és nem egy átlagos pasival, lehet hogy tőle több álszeretetet kapnék, de az nem lenne igazi, nekem ez kell, ez jó, de attól még kíváncsi vagyok rád, tudod,

de ha nincs, hát nincs, én akkor is szeretlek :)

meg mért van az, hogy állítod, h befizetted, de mikor kérem, hogy keresd akkor meg a bizonylatot, ha már nem tudod lefaxolni, akkor egyszerre nem találod, engem nem érdekel, te magadnak ásod a vermed, hát hogy lehetsz ilyen buta?

egyszer eljönnek, és ugyis fizetned kell,

gábor meg jön 'ordítva', hogy sziaorsireggelelkéstééél?

hátköszi....

tegnap végre túlestünk ezen a kipakolástémán, hállelúja, és még zso is megtalálta a papírokat, amiket keresett, az útlevelét persze nem, mert olyan rendetlen, mint hat másik, hehe, mondjuk azért engem sem kell félteni, én azt a postás bizbaszt hagytam el, amivel kiválthatom az ajánlott levelemet, a bírósáigisat, biztos h nem fog összejönni nélküle, és lecsuknak, elvisznek a rendőrök, priuszom lesz, megbélyegeznek, és kocsonyát fog hozni zsolt nekem a dutyiba, mikor tudja, hogy utálom a kocsonyát, juj, én félek, el fognak vinni lefüggönyzött autóban, és senki nem hall rólam többé semmit,

és a webcamot is beüzemeltük, mert találtunk hozzá számítógépes alkatrészt, a számítógépes alkatrész doboz áttúrása után, csak fény nincs hozzá, és hakunamatata szerint múmiáknak nézünk ki, akiknek nincs szájuk, vagy valami ilyesmi,

de még tegnap sikerült daviddal megosztanom fantasztikus angoltudásom, mondjuk annyira nem zavarta, mert őis kb annyira tud mint én, de azt mindenesetre sikerült megosztanunk egymással, hogy nyárom találkozunk, ha minden igaz, krakkóban, mert lesz chili, ám az még hagyján, hogy lesz, de lesz bécsben metallica (hú ha most látná zso h kisbetűvel írom, lenyakazna), és arra is megyünk, elvileg

csak az egyik júli 3án, a másik 5-én lesz,

ami nem baj, ha tényleg repcsivel megyünk, de ez még olyan messze van, viszont david tudna tolmácsolni nekünk, meg szállást intézni, meg minden,

olyan jó lenne,

reggel meg jól elaludtam, robogtam be, most nem volt mosolygós srác, most csak színházi munkások voltak, kik vörös ördögnek neveztek, meg kata, aki felhívott, hogy holvagyok, aztán elveszett fizikai mellék, amit lekellett nyomozni, meg álmosság, és még idáig egy cigit szívtam el csak, teázni szeretnék, meg mellette feküdni, és ölelni, csak, semmi mást.

2085 érettségi tételei

1.Fekete Pákó betelepülése,majd kiűzetése Magyarországról
2.Győzike vagyonosodása és AZ etnobiznisz összefüggései
3.Fejtse ki részletesen,hogyan"kúrta"el Magyarország sorsát Gyurcsány Ferenc miniszterelnök!?
4.Ismertesse részletesen a századforduló médiájának egyetemes kultúrtörténeti alkotásait(Big Brother,Való Világ,Fókusz,
Aktív,Dáridó,Fásy Mulató,és azok pozitív hatásait a kor társadalmának szellemiségére intellienciaszintjére
5.Anettka és a kozmosz közti viszony a XXI-i században.
6.Döntse el melyik évben volt nő,és melyik évben volt férfi Terri Black!?!
7.Magyarország"sztárjai"a XXI. Században:Fekete Pákó,Győzike.
Jelölje térképen,mely kontinensre kellett volna visszavándorolniuk?
8.Balázs Vs.Mónika show.Melyiknek volt a nagyobb nézettsége,és közerkölcsformáló hatása?
9.A Barátok közt szappanopera 102542.részének részletes
bemutatása a XXI-i század végén!Ismertesse bizonyos szereplők sorozatbéli
életrajzát.Mint pl.A Tilda-karakter evolúciója(1-51-ig)
10.Miért részesíti előnyben a Roma többségi társadalom AZ idegen hangzású
Keresztneveket?(Eszmeralda, Rozalinda, Izaura, Pamela, Szamanta, ill Vinettú, Szándokán, Hoszéármándó, Ronáldó, Maradona)
11.Ki volt Kiszel Donatella édesapja?Válassza ki, és húzza alá a megfelelő személy nevét:
-Mr.Sylvester Stallone
-Kondor Csaba Úrhölgy
-Az ismeretlen katona("akcióban eltűnt")
-Az igazi Fantomas
12.Kelemen Anna metamorfózisának ismertetése,munkásságának kultúrtörténeti elemzése.
13.Ismertesse Kocsor Zsolt(egykori művésznevén: Kozsó nemzetközi elismertségének(Nobel-békedíj,Grammy-díj,Szívárvány Zászló-érdemrend) okait és pályafutásának főbb állomásait.
14.Melyik hazai mestermű vált a világörökség részévé a XXI-i század> közepén?
-Kiszel Tünde"Donatellácska"naptársorozata
-A 4-es metró frissen átadott,Panama-díjas első szakasza
-A Chuck Norris híd
-Schobert Norbert Update Enciklopédiája

egy egész hétvégényit nem írtam, szörnyű e vagyok? hát van ilyen, pénteken voltunk ezen a korn tribute szörnyűségen, háthm, az eleje jó volt, intéztem nekünk okosat, aztán átmentünk kékyukba, az is jó volt, aztán volt eza förmedvény, ez nem volt jó, de aztán megint jó volt, főleg a hazaút, a 923as megállójában találtunk egy embert, nagyon emlékeztetett egy hómlesszre, épp két kémkönyvet olvasott, aztán megszólítottam, de nem jött ki belőle normális válsz, viszont azt sikerült megtudnunk, hogy épp egy pincét törtek fel, és onnan van aza két könyv, egyébként az egész hétvégémet a lecsúszott emberek fémjelzik, amúgy is naponta találkozom ilyenekkel, de most valahogy még több volt, ildi barátai is, nem tudom, hogy keveredhetett ilyen társaságba, de komolyan mondom, nekem szégyen, hát tegnap, ahova elcincáltak, nem mertem semmihez hozzányúlni, az sem volt semmi, ami zsolt lakásában volt, amikor nyáron összejöttünk, de ez még annál is rosszabb volt, legalább hárommal, undorító, és ilyen emberekkel állt össze, az én ildim, aki mindig adott magára, de nincs jogom beleszólni, ha jól érzi magát, ám legyen,

és a hétvége miatt zsolttal is sikerült összevesznem, mondjuk ez túlzás, egész egyszerűen nem szólt hozzám, de aztán utána bocsánatot kértem, és elmondta, h mivel nincs megelégedve, mit mondjak, igaza volt, de szörnyű volt ott mellette feküdni, úgy hogy semmi, nem is bírtam sokáig, de a kibékülés csodás volt, nagyon szeretem, nem akarom elveszíteni, így most összeszedem magam, persze, nem vagyok én sem szent, vannak hiányosságaim, de megpróbálok túlnőni rajtuk, csak annyira nyomsztó mindenhonnan azt hallani, hogy 2, 2 és fél, 3 év után szétmennek a párok, én nem, én nem akarok, tegnap megint logoltam, igen, bűnös vagyok, de ő írta, csöpinek, hogy keres már egy leánykát, akire számíthat, miért ne én lennék az, miért ne velem tenné le élete alapjait?

és voltam otthon is, nagyon jó volt, csak megint olyan sokat beszélgettünk, h az hihetetlen, palacsintát sütöttem, egyedül kinn a konyhában, éljen a családi idill, jól berémített apu a bírósági papírommal, tiszta cida, persze zso aztmondja, ne féljek, biztos semmi nem lesz, na most döntsem el...

tökjó, vége a hétnek, már igeje volt, olyan hosszúra nyúlt, és ma reggel fantasztikusan ébredtem, meg zso is, ezért duplán jó volt - a szaftos részletektől megkíméllek benneteket ;) - aztán lustálkodtam még, amig tudtam, bevágtam a tegnapi husi másik felének a felét, ezzel elvagyok kettőig, aztán megeszem végre az egészet, és a zebránál állt egy srác egy szobacirkálóval, amin cseppnyi piros esőkabát volt, és jött egy kissrác is, a kutya meg elkezdte szaglászni a gyerek lábát, erre a gazdi mosolyogni kezdett, de ezt csak később láttam, mert én is somolyogtam, aztán összevillant a tekintetünk, egymásranevettünk, aztán a lámpa zöldre váltott, és visszacsöppentünk saját magányunkba, a péntek reggelbe, a város zajai közé, de számomra nagyon felemelő volt, egy kis napsütés, nem a mosoly maga, hanem hogy egy pillanatra mindketten kibújtünk a közöny mögül, tudod, ezért szeretem az életemet, mert az ilyen apró dolgok teszik teljessé, egy mosoly volt, semmi több, de mégis, egy darabig biztos nem felejtem el, az meg már más tészta, hogy utána ő is arrafelé jött, amerre én, de arra már nem figyeltem, robogtam be, mint valami tank, az új diák nem is ért utól, csak az irodában,

hát vannak ilyenek,

ma este meg korn tribute, kékyukban, de tegnap megettük a pénzem, és ha zso elfelejti, akkor megint nem lesz, hehe, pedig mostmár kedvem is van menni.

'LEHET HOGY SEX –UÁLISAN LESZBIKUS VAGYOK A TIMIBE?????!!!!!!!'  <--- ha érdekel mi a lófasz ez, akkor katt ide, ha nem, azt is meg tudom érteni xD

...ne rontsd el, ma olyan jó, nem annyira, mint kedden, de azért jó, ne legyél ma bunkó, és ne magyarázkodj, és ne tedd rám a telefont, mert nem olyan erős, nem bír ki mindent :), hiába tűnik úgy, megsúgom, és megint álmodtam, lovakkal, szeretek lovakkal álmodni, benne voltak a lengyelek, nyilván az esti örömködés végett, ugyanis mylittleson, david rámköszönt msnen, de pont mentünk enni gyagyással, úgyhogy annyi mindent nem beszéltünk meg, szóval visszatérve, volt benne még rogyásig pakolt asztal - éhes disznó makkal álmodik - meg a tarló, és lovak a lépcsőházban, meg a héven, meg minden elképzelhetetlenül hihetetlen helyen, és fogtam a kantárt, és tökéletesen szabadnak éreztem magam, becsapódtam, ugye, mert ilyenek az álmok, sosem lehet az ember szabad, mindig van, ami megköti, ha más nem, akkor a saját teste, vagy tudata,

és dühös is voltam, még az álom előtt, mert i megint felhívott, és nekem esett, hogy miért nem hívtam vissza, holott tudja, hogy nem tudom, persze, ma ráérsz, nem, jó, akkor keress meg amikor kíváncsi vagy rám, de miért kell nekem pattannom, amikor szól, megbeszéltük, hívott, nem tudtunk beszélni, próbáltam visszahívni, nem volt elég apróm, nem hívott megint, nem jött össze a találka, van ilyen, de hogy hiheti, hogy én minden este baszom a rezet, és arra várok, hogy mikor jön el, szóval közöltem vele, hogy nyugodtan sértődjön meg, akkor sem fogom tudni visszahívni, pedig milyen fasza lenne, sértődéssel tudnám állni a cehhet, de persze, én nem sértődtem meg, de inkább majd beszéljünk máskor, naná, fuss el, utálj, de volt egy jól működő kapcsolatunk, miért kellett elbaszni? miért kellett neked pont a saját kibaszott zavart fejed után menned, mikor mindenki más figyelmeztetett, hogy nem jó így, de nem érdekelt, hát tudod, engem meg most nem érdekel már,

szívtelen vagyok, vagy érzéketlen? még az is lehet, de két élet, két sors, már kettő, igy ne várd el, hogy mindent félretéve ugorjak, ha éppen úgy gondolod, attól hogy a te életed romokban, az enyém nem, és nem is kívánom romba dönteni, igy ha azt mondom, most nem, akkor MOST NEM.

http://magyar.uw.hu/index.php

sokszor lehet lehúzni egy poénról a bőrt, úgy tűnik, de ez most valóban aranyos lett, biztos nagy sikere van.

reni a rohadó állkapcsokbólfog statisztikát csinálni, én arról, hogy hány ember hozza fel mentségül a rokonai halálát. ez nevetséges, ennyinek nem halhat meg valakije, ha meg mégis, akkor bocsánat, de nem bírom elhinni, hogy mindenki ezt hozza fel, akkor már mondja azt, hogy éppen válik, vagy beteg, vagy mittudomén.

amúgymeg kiöntöttem a lelkem angyalkának, de azt bírta mondani csak, amit én is tudtam, vagyishogy bocsánatot kell kérnem, ami teljesen természetes, de minden pillanatban érzem, vagdos belülről, és összeszorul a gyomrom, aztmondja vállaljam, nem majd másra kenem, tisztában vagyok vele, hogy ezt csak én tehetem jóvá, ha jóvátehetem, de olyan rossz.

najó mostmár nem sajnáltatom magam.

olyan régen volt szépkép, hogy felejthetek el ilyesmit, és vers is régen volt, szükség van ilyenre is, mert ez jó, tegnap a füst, ahogy zso szájából kiáramlott, és mögötte a lámpafény, hogy lehet az, hogy ezt ő nem találja szépnek, olyan nyugalmas, és gyönyörű, megnyugtató, vagy lehet hogy én vagyok túl érzelmes, de ahogy a telt ajkain megcsillan a fény, ahogy megnyalja, aztán szippant, és kunkorodik, lebeg felfelé, aztán kifújja, és a maradék is elillan, hogy lehet az, hogy valakit ez nem borzongat meg, ha tehetném, órákig tudnám nézni, persze, neki nincs ideje erre, mert nem ez az élet, de miért nem lehet az ilyet is észrevenni a tengernyi gond mellett, én tudom, hogy bosszantó, és stresszes a világ, de annyi szép van, annyi szép, amit nem szabad elhanyagolni, hiszen nekem ne mondd, hogy ez nem élet, ez is az, miért ne tenne ez boldoggá, miért ciki, ha tetszik, ha megérint, ettől nem vagyok kevesebb, ez ugyanúgy én vagyok, ne nézz hülyének, kérlek...

mert próbálok olyan lenni veled, amilyen valójában vagyok, de ha nem a huncut csillogást látom a szemedben, hanem kétkedő fényt, vagy csodálkozást, esetleg megvetést, akkor félek, bizonytalan leszek, és becsukom magam, és hiába, ha utána megint huncutul csillog, akkor már késő.

segits, hogy veled lehessek, úgy igazán, minden gondolatommal, mert már kezdem érezni, hogy nem bűn felvállalni magam, hogy nem baj, ha máshogy érzem, vagy élem meg.

amúgymeg szerintem undorító, hogy hogyan tudnak magyarázkodni, mert az egy, hogy elfelejti, az kettő, hogy megígéri a pótlást, de mért kell az istent is lemagyarázni az égből, h miért nem fizetett, ki a túrót érdekel, ő sara, engem ezzel nem hat meg, arról nem is beszélve, hogy olyan átlátszó, mint az üveg, egy aztmondja, lemerülök, de csak miután meghallotta honnan keresem, mire jó ez, ha már vállalta, akkor vállalja teljesen, és a durva, hogy énis mindig hárítottam, de ez szörnyű, ez nemjó, fene beléd, nemfizetsz, oké, de faszér kell hat percig azt hallanom, hogy meghalt a kutyád/macskád/anyád/apád?

meg ne asszonyomozz le, mert azért harapok.

valamit még akartam, de megint elfelejtettem. O_o

hát kellett ez nekem, nem elég hogy hideg volt, még kísértem is a sorsom, most biztos azt hiszed, hogy egy kis hülye vagyok, pedig mondtam, hogy ilyenkor minden olyan bonyolult, még a legegyszerűbb kifejezést is körbe kell írnom, olyan hosszan, hogy végül elfelejtem az elejét, jól mondtad, a rövid távú memória ilyenkor meghal, de a hosszú is, mostis mennyit ölhettem meg, te jóég, belegondolni is rossz, de hogy miért akartam pont azt megtudni, hogy mi értelme az udvariasságnak, ne kérdezd, ilyenkor minden olyan kies, olyan durván idegen, még jobban mint máskor, viszont egy előnye van, az izek sokkal elevenebbek, vagy hogy is mondjam, élénkebbek, reggel azthittem kiugrik a szívem, először mikor zso elment, aztán amikor felhívott, nem tudom mit álmodtam, de nagyon zavaros volt, aztán féltem, ha tovább pihizek, visszaalszom, úgyhogy kávé, nem kisadag, emberes, mostmeg olyan vagyok, mint valami hiperaktív egér, pattogok, még az idő sem tör le, de az ügyfelek ma nem járnak jól velem. :)

és a rögzítők, ó, nem, ma nem vagyok rá képes, élő emberrel sem tudok kommunkiálni, nemhogy egy géppel, persze..!

és éjjel majdnem postoltam egyet, részben a tegnapi film jutott más megvilágításba bennem, részben mert mondom, ilyenkor érdemes, bár felvenni még érdemesebb lenne, de valahogy mindig elfelejtődik, pedig azokat a körmondatokat érdemes lenne, meg ahogy belegabalyodik az ember, de nem ezt akartam, megint elfelejtettem, szóval hogy majdnem, de aztán zso nem engedte (?), vagy nem akarta, már nemtudom, a lényeg hogy nem, de ezt már leírtam vagy háromszor. mostmár üssön meg valaki, vagy adjon valamit, amitől lecsillapodik minden, és énis rendesen tudok gondolkodni.

a filmről pedig ha törik ha szakad, írok valamit, nembaj, hogy másodszor láttam, márk is mondta, ezt sokadszorra lehet felfogni, bár nem szövevényes, csak kissé underground, asziszem, szóval egy ír testvérpárról szól, meg az ő 'küldetésükről', meg sok káromkodásról, és gyilkolásról, a sztori lényegében annyi, hogy a testvérek rájönnek, az ő feladatuk a gonosz emberek lábalóleltevése, ennek érdekében mindent megtesznek, bevesznek maguk közé egy olasz pasit is, aki a bartájuk, és aki később meghal, szóval mese, mese, mese, de a végén a bíróságon, a szörnyeteg negyedik hapsival összeállva lemészárolják a 'főgonoszt' és a nép szereti őket ennek ellenére, valamiféle hősnek állítja be, angyaloknak tekinti őket, de nemtudom, nemtudom, már elsőre is kételyeket ébresztett bennem, helyes ez, de most komolyan, jó hogy az emberkéknek szükségük van valakire, aki nem hétköznapi, és kicsit visszapenderíti őket abba a korba, ahol természetes dolog a bűn ilyetén megtorlása, és ha csak ezt nézzük is, mennyire szokták a vállukon viselni például a nevesebb bűnözők tetteit, talán tényleg hősök, és talán isten törvényei tényleg messze felette állnak az emberinek, de ez akkor is gyilkosság, az euthanázia is, de ebbe most talán nem folyok bele, mert végleg elveszítem a fonalat, szóval mi a hősies abban, hogy önbíráskodnak emberi életek felett, még akkor is, ha az a másik élet is gyilkolt? szóval ez igy nem túl logikus, ennyi erővel őket is lemészárolhatja valaki, akinek ez bűn, és akkor mindenki mindenkit, ki dönti el hogy akkor végülis mi az isteni igazságszolgáltatás, és mi a gyilkolás, vagy etikai kérdés, valóban, ahogy a nyomozó is mondta, helyes hogy így, eképpen, a pap azt mondja erre, helyes, ha hiszel benne, ez lenne csak a kulcs, hinni, hát hiszek én sokmindenben, mégis lehet, hogy másoknak elborzasztó, de talán tényleg ennyi, hinni, a hit sokmindent megold, sokmindenre gyógyír, de abban nem tudok hinni, hogy ez helyes lenne, akkor sem, ha istent is belerángatják, nem, nem, ez sok, és tudom, hogy ez csak egy film, de lehetne nem film is, tudod, bármi lehetne, mit tennél, ha ilyennel találkoznál, ne mondd, hogy etikai kérdés, ne hogy vallási, mit éreznél, mi lenne a reakciód, vagy csak én reagálom túl?

amúgy jó film, a téma ellenére, ütősek a poénok, olyan pulpfiction-szerű, szóval ha teheted, nézd meg, és ne haragudj, hogy lelőttem a poént, a címe testvérbosszú, igen, aranyos, bár talán nem azt sugallja a cím, ami valójában, de frappáns, mit ne mondjak...

(húha)

elfogyott a kampány, megint a buzerga mesterkiadót hívjuk, talán mégsem jó az, ha ennyien vagyunk, túl hamar végzünk, és utálom a mestert, mondjuk a legtöbb nem kapcsolható, meg előfizetőtlen, de akkor is, és g is meg van fázva, nemcsodálom, amilyen fasz idő van megint, benedekek, nem akartok nekünk jóidőt hozni végre? mert ez nem túl jó, faszér kellett nekem nyári felsőt venni márciusban, hordani akarom, de nem tudom, hát szétfagyok, jaj, és éhes is vagyok, és se lóvé, se kaja otthon, szopás, mondhatni, de majdcsak kitalálunk valamit.

és annyi dolgom van a hétre, de főleg szerdáig, petzvál, meg bank, meg kórus, és anyáékhoz is el kell menni, meg jön a fizum, és a dvdt sem vittem vissza, mert nem telt rá, csórók vagyunk, bazmeg, csórók, betett ez a bútorprojekt, de nem baj, mert a márc jó hónap, az április túl rövid volt és sok a szabi is, hát ez van, de lassan vége, még egy lomtalanítás, meg egy szerelés, aztán szevasz, remélem.

nem bírom én ezt a kuplerájt, rendet akarok rakni, érted, de akkora a káosz, h nem bírok, egyszerűen nem lehet, mert ha idapakolok, útban van, ha oda akkor meg mást nem találok, undorító, egész egyszerűen túl akarok már rajta lenni. hát ez hiszti? hát bocsi.

ezek a horoszkópok olyan rémisztőek néha, én meg mindig bedőlök nekik, most is azt írta, nekem is, neki is, hogy összeveszünk, és szakítunk, de ez csak átmeneti probléma, émmeg elakarok ma menni, köhivel talni, és most félek, persze, hülye vagyok, de bármin elbukhat, most menjek, vagy ne, vagy nem ezen múlik, de nem tudom. hameg dolgozik este, akkor tökmindegy, de ha nem, akkor nem is megyek el, de jujuj.

van miért aggódnom, most őszintén, vagy csak felesleges para az egész?

tegnap éjjel elment az áram, pedig igazán vicces dolgot csináltam épp, régi képeket nézegettem, és találtam egy-kettőt ami megnevettetett.. aztán, ahogy ott ültem a sötétben, tágra nyílt szemmel, és hatalmas pupillákkal, hallgattam a neszeket, a beszédet, hogy a többi lakó is kibotorkált, az ajtócsapkodást, néztem a parázsló cigarettavéget, arra gondoltam, hogy mennyire függünk az elektromosságtól, mindig azt mondod, miértünk van, de egyre inkább érzed, te vagy őérte, minden őt szolgálja, ha elmegy, tehetetlenek vagyunk. tegnap is, mint csapdába esett patkányok, vergődtünk, féltünk, mert sötétség ereszkedett ránk. nem tudom, ki hogy van vele, de ilyenkor eszembe jut a gyermekkorom, amikor szintén a sötétben néztem a semmit, és vártam, mikor nyom el az álom, máskor meg kitaláltam egy történetet, amit ott eljátszottam, megint máskor próbáltam félni, mert mindig azt hallottam, hogy a sötétben vannak szörnyek, de már akkor is realista voltam, és nem bírtam félni a semmitől, és tegnap sem ment, csak megint történetet találtam ki, és játszottam, míg elaludtam, és vártam a fényt, mert milyen furcsa, a fény is kell hozzá, hogy elaludjak, fény, úgyértem áram, zso sem bír gép nélkül, persze ez rossz szokás, de tényleg nem tud, egyre inkább én sem, pedig megvan ennek a fényűzésnek az ára, szó szerint, mert milyen már, hogy az államnak szinte csak egy, illetve még két három bevételi forrása van, nem véletlenül fizetünk annyi adót, a szlovákok harmadannyit sem, nemis beszélve a többiekről, és most még ez az útfelújítás is, kell nekünk mint borznak a légfrissítő, meg csatornázás, és a faszom meg nem kéne? aztán még fizess ezt, meg azt, meg tarts fenn külön embert a tűzoltóságnál, hogy a vizitdíjat be tudd fizetni, mert ugye szolgálatban nem lehet nélad pénz, teljesen logikátlan minden, 2007től 2011ig budapest teljes körű csatornázása, ami azt jelenti hogy amit eddig megcsináltak, most fel fogják túrni, hát gratulálok.

hát ilyen egy áramszünet, mert a sötétben úgysem tudsz mit csinálni, vagyhát tudsz, persze, de nem egyedül, mert ez is milyen, eddig négyszer ötször volt ilyen, és mindannyiszor egyedül voltam, kiváncsi lennék, mit csinálnánk, ha egyszer együtt élnénk át egy ilyet, akkor is aludna, vagy velem foglalkozna végre, hiszen hát a géppel nem tudna, vagy beszélgetnénk, ilyenkor annyira szeretek beszélgetni, mindegy miről, akármiről, ilyenkor vágtat a fantázia, vagy mesélhetne ő, vagy inkább ne, vagy valami...