itthonvagyok, és nem bírtam, amennyire tudtam, összepakoltam, kiválogattam a szennyest, kimostam egy adagot, még a mosogatásra is rászántam magam - igaz abból nem lett semmi - elhúztam a függönyt, megvetettem az ágyat, kivittem a szemetet, leszedtem a szárítót, felsöpörtem, de még mindig kupi van :)
nem tudok micsinálni, sajnálom, itt már tényleg csak a lomtalanítás tud segíteni,

és tegnap zso elújságolta, hogy a modifikáció miatt, most vasárnapig minden nap benn lesz, de olyan édes, akármilyen fáradt és szerelőszagú estére, sokkal nyugodtabb és boldogabb mint eddig, mert végre nem kis pöcs munkákkal bízzák meg, és nem a fasz simont meg mikit kell hallgatnia, most végre azt csinálhatja, amihez igazán ért, és nem bosszantja, hogy nehéz, és nem hisztizik, egy cseppet sem, boldog, érted, BOLDOGGÁ teszi, hogy minden nap 12 órát amellett a böhöm gép mellett eszi a fene, és koszos, és tiszta seb a keze, és nem bánja, hogy vannak helyek, ahová egy csavarhúzó nem fér be, és hazajön, és mesél, mesél, a felét nem értem, de nem mondom, h nem érdekel, mert ha nem is értem, úgy meséli, hogy érdekel, és elmagyarázza, nagyon szeretem ilyenkor, mint egy gyerkőc, aki épp most ért haza a vidámparkból,

szóval igazán büszke vagyok rá, és igazán jó neki, hogy azt csinálhatja most nap mint nap, amit szeret, tudod, mit jelent ez? szereti a munkáját, számára nincs olyan, hogy majd más, nem is ért máshoz, ehhez, de nagyon, tényleg,

mostmeg felhív hogy keressem meg az útlevelét, úgyhogy most megkeresem az útlevelét :)