amit itt szépen leírtam délután, abból semmi sem jött össze, ofkorz, csak egy valami tud egy ilyen békés napon felbaszni, és az nem más, mint a kibaszott mocskos szájbakúrt tetves anyaszomorító bkv, mert mért is ne, elmentem abba a köcsög petzválba, ahol egy gyönyörű, igényesen kiírt zárva tábla fogadott, mert naná, hogy 3ig volt ügyfélfogadás, nembaj, mondom akkor sztornó az egész, de nem mászom vissza a népligetig, jár itt valami vilinger, hát persze, hogy a szaros 4es metró miatt fel van túrva az egész minden, úgyhogy elterelő hadművelet folyik ott mindenütt, no végül nagy nehezen felpakolom magam a 7es buszra, ferencieken le, ellenőrök, jó nembaj, go deák, metróba le, ellenőr, nemenged be, kérdem akkor mondja meg hogy jutok haza, nemmondja, nem tudja, majdnem nekiugrottam, de legalábbis olyat be akartam inteni  neki hogy az unokáinak is mesélhette volna, ehelyett csak finoman és nőiesen elküldtem az összes le és felmenőjével együtt a jó édes anyukájába, aztán cselesen leslattyogtam a kisföldalattihoz, hehe, mert én ilyen vicces lány vagyok, de azt már nem kockáztattam meg hogy hátulról lopjam be magam a metróhoz, ezért elmentem a hősökterére, a megállóban szétesett a fülhallgatóm és már a végperceimet éltem amikor megmentett egy ember, szakadt volt és megviselt, olyan igazi magyar, oszt kiosztott hogy mivel és meddig menjek, lehúztam egy cigivel is, erre hozzámvágott egy féldobozzal, tuti valami lelencgyereknek nézett, vagy punknak, de majdnem a nyakába borultam, aztán sorsomra hagyott, énmeg végül hazaértem, és most itthonvagyok, és szidom a bkvt, szidom a közlekedésieket, szidom a cipőm mer megin szétszakadt, szidom az eusokat, hogy nem képesek utalni, szidom a vodafont, mert elfogyott a pénzem, szidom az istent is, de legfőképp magam, mert ha nem lettem volna olyan fene lusta, akkor kábé két órával előbb itthon lettem volna.

nem vagyok ám dühös, nem... ez csak úgy tűnik.