fasz vodafone. ennyi bajom még nem volt semmivel, az előbb fel akartam tölteni a kártyát, de azt írta nem sikerült, a bankszámlámon mégis 3 ropival kevesebb van, most akkor mia fülem van,
ezenfelül kapok tőlük egy esemest, hogy a megrendelt 1000 sms ingyé jóvá lett írva*, pedig én ilyet nem is kértem, aztán át akartam unóból duóra váltani, ami vagy negyedik alkalommal sikerült, ááááh, elegem van

a fejem is fájni kezdett, és nem lettem kevésbé idegbeteg, azt hittem, hogy egy cici cigi hiányzik, de nem, rosszabb lett, valaki öntsön rám egy vödör hideg akármit, kérem.


*ez azért nem akkora nagy baj :]

ma csak úgy vagyok. úgy seholsem, és mindenhol. ittis ottis, lebegek, de nem vagyok teljesen a világ része, eljutnak dolgok hozzám, de nem váltanak ki semmilyen reakciót, érzelmet, semmit. üres vagyok. az vagyok? nem. nem egészen, gondolatok ezrei száguldoznak az agyamban, de nincs válasz egyre sem
ráadásul most még feszült is lettem, két három emberkével igazán bunkó voltam, úgy sajnálom, de valami van a levegőben, úgy érzem magam, mint egy tikktakkbomba, egyre jobban, egyre szorosabb, a gyomrom remeg, nagy bumm lesz, érzem, istenem, csak olyat ne bántsak, aki fontos, kérlek, kérlek
minden idegesít, a hangok, a szagok, minden, haza akarok menni, nem tudom, mi van velem?
ilyen még nem volt, ok nélkül tiszta ideg vagyok, mégcsak stiklim sincs, mint régen, mi a baj?
otthon sincs baj, remélem, de nem, tuti,
az jutott eszembe, hogy lehet, lehet, hogy valahol máshol van baj, a jel az ajtón jön be, és csak relé vagyok, tekercs, amik felfogja a zajt, előre, vagy utólag, vagy éppen időben, de csak nem, csak nem. kéne egy kis segítség, de most nem lehet, nincs lélek sem, akit ismernék, úgy meg nem merem,

vagy kéne egy kis másfajta segítség, de még olyan soká jutok hozzá, kéne egy kis rilex, kis repülés, ó a francba... gáz, ha már igy hiányzik?

ez nagyon nem jó.

megöl az unalom, konkrétan. lejárt a cc, most várunk gáborra, aki némi kis adminmelót ígért. de nem jön. és nem is ölt meg. ami jó, mihez is kezdene nélkülem a világ? :D
ildi felhívott, nem csiki, nem te, mielőtt nemértenél, mindegy, és megdumáltuk a hét legnagyobb problémáját. ugyanazt mondta, mint zsolt. ezek szerint mégiscsak bennem van a hiba. ez elkeserítő.

eldöntöttem ezenkívül, hogy délután leszek szíves befáradni a plázába, shoppingolni telefonszámot venni a piros - éstehogyvagy - cégnél. mert momentán nem sokat ér a kártyám, engem még elértek, de én titeket már nem, szal az lesz, hogy úgytűnik előfizus leszek, és pár hétig még a mostani számomon is elértek, de utána már nem.

háhá

már mindenki kapott feladatot, csak az én lábam lóg itt a picsába. abba. dolgozni akarok. hülyevagyok e?
de már jön is, látom, lobog a haja, meg a csekkek a kezében, hozza a munkámat. ákösz. lehet párosítani :D

jövök be reggel, pár perces késéssel, sehol senki, petra meg zsófi, oszt ennyi, krisztián meg kajánul mosolyogva közölli, hogy valószínűleg el fogom veszíteni a fejem, merthogyugye olyan sok eszem volt tegnap, hogy a nagy rohanásban faszán aktívon hagytam a telefont, és egész délután kampány volt. erre mondják azt, hogy szopás :D

hát ha le is szedik azt a szép fejemet a nyakamról, akkor is csak délután, addigmeg fel tudok készülni :)

reggel meg toltam kis chilit, aztán szépeket álmodtam. hogy mit, azt nem tudom. (hoppá, megjött gábor, de úgytűnik, nem akar meggyilkolni. tökjó) persze, csak kicsit pihizni akartam még, de nem jött össze, 8 előtt 5 perccel ébredtem. még jó, hogy itt lakom három lépésre :)
no jó, megyek, írok levelet, és nem bontom itt a rendet.

pedig még van egy egész órám, húzhatnám a lóbőrt, de nem, mert felébresztett, hogy csináljak enni, és én csináltam, mert egy kedves csiga vagyok, ésmost

agyalok, mert az jó, és ténylegigaza volt tegnap, nekem más az értékrendem, és hiba mindig magamból kiindulni, de akkor is, ketten vagyunk, már sok éve, és jössz most te, egyedül, és mégis mi alkalmzkodjunk, ez kicsit furácska, de ha figyelek, jó, ugye, megtudtam, hogy zsot is zavarja, de nem szólt, mert megszokta, és mert szeret, de miért nem szólt, olyan sokan vagytok, és én mindannyiótokat szeretlek, és mindannyiótokkal kell foglalkozni, nem tehetek róla,

áde mindegy is, tegnap feladtam a zokniját, érted, mert egy lusta dög, erre közölte velem, hogy még ne szüljek gyerkőcöt, mert nem tudok öltöztetni, mondtam, hogy nem is állt szándékomban, erre teljesen elképedt, hogy akkor sosem, és nem lesz pici közös porontyunk, hát erre mit mondhattam volna? naná, hogy nem pár évig még, de ha ez komoly volt részéről, akkor ténylegigazán őaz,
nem gyerekes tervezgetés, meg milesz a kutyánk neve, rá is kérdeztem, de megint elviccelte, azaz azt hittem, de ha lefordítom a szavait, akkor csak arra vágyik, hogy valaki kényeztesse, noh, arra tán csak képes vagyok,

de olyan sötét, és rejtelmes, nem segít inga sem, nem is szabadna erről gondolkodnom, de annyira tudni akarom, annyira kell a megerősítés, normális ez? vagy csak sodródjak, lesz ami lesz alapon?

ennek megint sem füle sem farka, szal inkább alszom még. Te meg ne aggódj, irok ma, de tegnap is ránkszakadt az ég, de nem felejtettelek el :)

nem tudom megunni, próbáltam, nem megy. szeretem, igazám :) ma pedig emil konci, mindjárt megyek is emesenelni, vadászok magamnak valami embörkét, akinek éppen volna kedve eljönni velem.
tökjó volt a hétvégém, pénteken meló után mentem egyből keresztúrra, zsohoz, meg a többiekhez, este svindliztünk, attilának nem nagyon ment, de kitartott, hősiesen, meg ittunk vodkát, kettőt, szörnyen utálom a vodkát, de nem baj, aztán aludtunk, hárman, egy ágyban, állítólag zsolttól elkommandóztam a takarót, attilának meg párszor beletenyereltem az arcába, hiába no, agresszív honfoglalok éjjelente,

másnap meg vonatvadászat volt, ildi fel is ajánlotta hogy elvisz, de nem akartam kellemetlenkedni, aztán zsot felkeltette anya, aki hülye lett, mármint nem anya, hanem zso :), aztán kiderült, hogy rákoskert az nem az, amit mi hittünk, de akkor már csak pár percem volt, így végül zso elszállított maglódra, ahol apa éppen tűzhelyet gyártott, földből meg téglákból, és énis segíettem neki, aztán megláttuk, hogy nemjó a szuper teszkós bográcsállvány, úgyhogy fogtuk magunkat, és lementünk nagyihoz, én vezettem, teljesen egyedül, hihi, tökjó volt, és elloptuk az övét, kampóval mindennel, de a kampót apa maglódom első körben elhagyta a fűben, aztán csinált egyet drótból és főztünk paprikáskrumplit, amibe került fű is meg bogarak is, aztán kisepertük seprűvel meg hólapáttal a garázst, és quadoztam is este, mer' átjöttek misuék, dicsekedni, hogy mit vettek, marha jó kis járgány volt ám, mentem a kertben vagy hússzal, ó je, meg öccs seggbelőtt játékpuskával, amit megtoroltam, és amikor földhözvágtam a gyereket, megtaláltam apa elvesztett kampóját, aztán este meg bezutty ágy,

reggel öccs sikoltozására ébredtem, egy marha nagy bogár mászott a nyakán, olyan csótányszerű, de kiderült, hogy hőscincér, agyon is lett taposva anya lába által, aztán a népek elmentek korán reggel hajnalban piacra, mimeg halálosirambant néztünk, és zabáltuk a perecet, és ittuk a tejet, aztán hazajöttek és anyuval befestettük egymás haját, aztán ettem füves paprikáskrumplit megint, és végül vonatra szálltam és hazajöttem.

jóléreztem magam :)
olyan nyugisan pörgős volt. szeretem. de embert még ezidáig sem találtam. nem lesz ma konci, érzem én :D

na mindegy. ma este még zso is hazajön, szal teljes a hepi. nacsá

szóval, nem fogom leírni, hogy kiről van szó, mert nem, mert én egy ilyen gonosz vagyok... de ha énis tényleg fontos vagyok neki, akkor tudnia kell, és azt is, hogy miért írok most róla :)

szóval, nagyon jó, hogy találkoztunk, és jó hogy eggyel több embert mondhatok a barátomnak, de figyelj, nem vagyok egy egyszerű ember... ha mondok is olyat, vagy teszek, amivel megbánthatlak, vagy esetleg meg is bántalak, az sosem számdékos. most sem azért nem írtam rólad, mert nem szeretlek, vagy nem kedvellek, hanem eszembe sem jutott :)
de ezért ne haragudj rám, az h nem írok valakiről, nem azt jelenti, nem szeretem, ide felkerülni nem mindig jó dolog ám :) tudod, milyen savazós vagyok néha :)
de viccet félretéve, tényleg bírlak. kis bogárka vagy, icipici, és fura, de fiatalabb vagyok, mégis idősebbnek érzem magam tőled. és az is nagyon jó, hogy most igy mégjobban belekerültél az életembe, csak kérlek, vigyázzatok egymásra. és jó ha ittvagy, és együtt dolgozunk, és pletyizünk, meg szívjuk egymás vérét, és most éppen hiányzol.

szóval, örülök neked!

megjött a fizu, megjött a fizum :)
olyan kis szeleburdi lettem ettől :)
tökjóó :)

más most nincs. tegnap kaptam egy üzit hd-n egy igen kedves embertől, váltottunk pár levelet, de még nem válaszolt. érdekes ember lehet, elég értelmes. kevés van manapság ilyen. ez szomorú dolog ám.
meg beszéltem tegnap virággal, siránkoztunk egy jót, h éppen miért nem vagyunk a zpben a tömegben supernem koncerten, de annyira nagyon nem rázott meg sztem egyikünket sem... csak úgy jó volt nyafizni kicsit :)
meg tagnap hajatmostam, és ma kihúztam, és majdnem elütött egy autó, mert nem láttam ki a frufrum alól. hmm... érted. majdnem meghaltam a hajam miatt.

ööö. ennyi. voltak szerelőemberek itt. felszereltek pár kék izét az asztalok közé. már nem látom sajt urat. annyira. ennek azért örülök.
meg egymás után két perverz vénember akart meghívni vacsorázni. mindkettő apámkorú. fuj.
ezen túl kell lépnem. most ég veletek.

hinnye. amúgy megvan, hogy én momentán hajléktalan vagyok? ez nekem tegnap esett le, mikor meneteltünk lefelé a buszhoz zsoval, egy eléggé kusza nap után. ja. van hol laknom, de tegnap érvényét veszítette a lakcímkarim, és még nincs másik :D

és ha majd lesz is, hol lakjak? zsoltnák, ahol jelenleg is élek, vagy anyuékhoz jelentkezzek be, maglódra? ezen még gondolkodnom kell...

a tegnapi napom amúgy eléviselhető volt, de köszönhetően a szombat éjjelnek, nem voltam túl friss, olyan lejövős volt az egész nap, reggel a költözködés, aztán keresztúron, a másik családnál, és a bkvsok megint kitettek magukért, először a 68ason, egy bácsi rossz helyen jelzett, kétszer, és a vezető meg ordibálni kezdett vele, hogy akkor szálljon le, vagy ha nem tudja hol a jászberényiút, akkor kérdezze meg tőle, de szegény kis öreg, csak úgy elrebegte, hogy elnézést uram, a sofőr meg olyan alpárian bulkó volt, nem sok kellett, hogy énis odaszóljak neki, hogy neki talán meg az a munkája, hogy megálljon a megállókban, esetleg, de aztán úgy döntöttem, hogy túl sok volt az éjjel a cigi, és nem tudnék gyorsan szaladni... aztán végül leszálltam a nyomdánál, ott vegetáltam a buszmegben, egy hómlesszel, vártuk a 61est, ami jött is, ment is. csak közben elfelejtett megállni, no, orsa egyből beint neki, ami persze marhára tetszett a bácsinak, beszélgetni kezdtünk, behívtam egy cigire, megbeszéltük, hogy mocskos egy világ ez a mostani, aztán jött vmi másik busz, leszállt róla egy tündéri - mondunk ilyet pasira? de tényleg annyira faszán nézett ki, híí - pank srác, megigéztem szegénykét, nem sok kellett hozzá, hogy belerúgjon a kukába, hihi, aztán végül csak jött egy nekemvaló busz, felszálltunk, keresztúron átszálltam, és mondanom sem kell, hogy a 69essel is beszoptam, de ott a magam hülyesége miatt, egyel későbben szálltam le - nemnevet, örülök hogy egyáltalán ébrem odaértem - , úgyhogy gyalogolhattam.

zsolt közben háromszor hívott, hogy élek é még, meg hol vagyok, aztán megebédeltem nagymamánál, zso feljött, hogy menjek pingpongozni, de még nem mentem, beszélgettünk erről arról icanénivel, zso megint feljött, megint elhajtottam egy mindjárttal, beszélgettünk tovább, aztán megint feljött, de már elszakadt nála a cérna, azt' se szó se beszéd, fogta a kezem és lerángatott antiékhoz, pingpongozni,

szal pingpongoztunk, forgóztunk, lángost ettünk, norbit fürdettük kertitavakban, norkit hesegettük el, amikor kunyerált, aztán zsoval leheveredtünk a hintaágyon, én beájultam, ő kimászott alólammellőlem, és játszott tovább, aztán felébredtem, megint pingpongoztam, aztán megvacsiztunk, és hazamentem.

ma meg konkrétan azon agyaltam reggel, hogy nem akarok bejönni, de ilyet nem lehet,  úgyhogy végül csak bejöttem, a portán a néni megdobott egy nembaj, mindjárt péntek beszólással, végülis fő az optimizmus, de könyörgöm, még csak hétfő van :D
csináltam egy kvt, kolegacsaj meg jól leszidott, hogy mér' az ő tejéből iszom - nem úúúgy. nos, hát ezek vannak mostanában.

meglássuk milyen a mai nap, oszt lehet hogy még írok...

ehh, ez sehogysenem jó, nem elég, hogy huszonnyócadikától úgyis egyedül maradtam volna, a tegnapi miatt most ittmaradtam egyszálmagam a fizumig, ő meg ment nagymamához... mert egy embernek elég, ami itthon van, de kettőnek nem, és amúgyis, úgy a benga is kevesebb, de ne sírj, túléljük ezt is, mint eddig. fene.

azt meg teljesen elfelejtettem, hogy écsanyáék ma költöznek, és nem mentem segíteni, ennek köszönhetősen, jól leszóltak mindketten, énmeg kiborultam, szóri, ma jött ki rajtam a tegnap este, zso meg nem tudott mit kezdeni velem.

szar az élet, és fő a teavíz, úgyhogy léptem.

példának okáért, mi a frászt csináljak most, hogy nincsen kedvem sem emesenelni, sem netelni, de furamód, még zenélni sem - mondjuk azt nem is tudok - , de értede, nézhetek mondjuk filmet, de már mindet láttam 287 alkalommal, vagy mondjuk nézhetek valami tizennyócplusszos okosságot, de akkor meg elcsöpögök, mire hazatalál a szentem, vagy állhatnék fejen is, szemközt a mackóval, de mégisinkább

most megint elveszettnek érzem magam, miért kell úgy szembeköpni az ember lányát/fiát, hogy csak úgy csattan, pont akkor, amikor már minden jó, amikor minden idilli, kiegyensúlyozott, meg még minden fene,
miért kellett ez most ide nekünk, pont?

de nem rinyálok, erős vagyok, csak érted, ha mondjuk esetleg véletlenül egyszer eltűnök, vele vagy nélküle, akkor rátehetsz egy ezrest, hogy valami eldugott helyen mariskát termesztek, és kóláskupakokat váltok be, pálmalevelekre, és erősen negroid pigmentáltságú őslakos egyedek borulnak a lábaim elé egy füstölgő vulkán tövében...

és nem vagyok megalomániás, egyszerűen csak elegem van a lámákból.

nojó, mostmár rájöttem, akármennyire utálom ezt a büdös parasztot, nem ő tehet erről az áfférról, de azért eltűnhetne mondjuk a balszélen, hirtelen,

a zuram meg felhív, hogy meg akarom ölni, merthogyugye, jó háziasszonyhoz híven összekevertem a mokkáskanalt meg a teáskanalt, és igy icipicit erősre sikeredett az amúgy tök oké chilisbab, amit alkottam ma, de hijába mondom neki, hogy nem, mert nem, nem hitte el,

pedig tényleg. azaz tényleg nem.

menni kéne aludni, összevissza beszélek. írok. látod?

most aztán mihez kezdünk, mit fogunk tenni, hogy a faszba mászunk ki ebből, azt mondták, egyszeri alkalom, erre megcsinálják mégegyszer, mit kell tenni, öljünk, lopjunk, MÉGIS HOGY CSINÁLJUK MEG EZT A HÓNAPOT IS, a francba már, mit mondjak neki, hogy nyugtassam meg, mihez kezdjek?

miért?

hol itt a tisztesség? ki segíthet? még az előzőt sem adtuk vissza...
és ilyenek, hogy kaja, meg cigi, meg benyó, persze, hátmert mi eszkéták vagyunk ugye... a levegőből táplálkozunk, ugye, és ha nagyonmuszáj, még talán muskátlit is ehetünk, ugye,

akurvaistenit már ennek a

 kibaszott

 mocskos országnak!

hogyan? mivel, kivel, én ezt nem értem, nem bírom felfogni, nem nem nem... NEM!

ti meg mind birkák vagytok, ha ittmaradtok

, ebben a szemétben, ezzel a szégyentelen fasszal, ha megölhetnék most büntetlenül valakit, ő lenne az,
feldarabolnám, és kibelezném, és megégetném, és ugrálnék a szemgolyóin, aztán levágnám azt a csökött kis pöcsét, és a szájába tömném, és aztán kitépném a körmeit, és forró olajba tenném, és ólmot öntenék a fülébe, és kerékbetörném, és végül leköpném, és ráhánynék, és még ezek után sem kapta meg azt, amit egy ilyen ember megérdemel, el innen,

EL INNEN, kérlekszépennagyonkérlekvigyélelinnen, kérlek, kérlek!!!!!!!!!!!

sajt úr
te
nem
vagy
más
mint
egy

köcsögpöcs.

milyen jó, hogy péntek van, ugye, mert holnap hétvége, végre, fúj de szégyentelen vagyok, biztos utálnak a többiek, egy hét szabi után beesek, és máris erről beszélek, ho ho ho... amúgy tök jó, minden, angyalka tegnap a fejemhez vágta, hogy megálltam a szellemi - spirituális - fejlődésben, de szerintem ez nem van igy, mert most is fejlődök, csak azt ő nem látja, mert nem vele kapcsolatban, nem érte történik, hanem zsoltért, zsolt miatt, és különben is, az ember minden nap változik egy kicsit, még ha nincs is tudatában ennek. a lelkem meg most köszöni szépen, de remekül érzi magát, és nincs szüksége momentán az ápolgatásra, meg amúgy sem én vagyok az, aki igényli az ilyet, sokkal inkább én ápolgatok, ha valakinek az kell...

tegnap éjjel megint sokat beszélgettünk, és megint jó volt beszélgetni, mindegy miről, aztán összebújni, és ..., aztán meg elaludni egymásba gabalyodva, nagyon szeretem, sajnálom, most nem tudok elborult dolgokról írni, mert jól vagyok, jó hogy vele vagyok, jó hogy ő jön haza este, vagy reggel, jó hogy ő vár otthon, ha éppen én érkezem meg...

szóval száz szónak is egy a vége, de nem tudom kellőképpen és sokszor mondani, mintha attól félnék, hogy elmúlik, mintha ezzel megfoghatnám, aranyos ketrecbe zárhatnám, de nem lehet, sosem lehet az enyém teljesen, és én félek, hogy itthagy, megun, vagy én zavarom el, szeretem őt. tiszta szívemből, és vele akarok maradni, amíg lehetséges, sőt továbbmegyek, ő Az. ő Az, akit én kerestem, éveken át, és aki miatt annyi eleve halott és érdektelen dologba másztam bele, mert Ő volt az, illetve, Benne van az a dolog, amire én vágyom, amire vágytam akkor is amikor még nem is tudtam, hogy egyszer vágyni fogok rá.

update (nem éppen a témához vágva): most vótam bótba, és eszembe jutott, hogyan potyogott ki a múltkor a kroászánonból a virsli.... :]

természetesen nem úgy alakult a 3 nap, ahogy én azt a kicsi agyammal gondoltam, de annyira nagyon nem is lepődtem meg, valahol már a kezdés perceiben, a délinél tudtam, hogy sokat nem várhatok ettől a triptől, nade nem szólok le senkit, nem vagyunk egy banda,
már ahogy megérkeztünk, bedobtam a törcsit, utólag is szóri, de nem éreztem magam olyan erősnek, hogy ott jópofizzak,
a másnap elég faszányos volt, csak ne késtük volna le az első vonatot, és ne talált volna meg minket - ekkor már fehérváron voltunk - egy familiárisan hiperpigmentált kedves sittes embertársunk, de ha úgy vesszük, ennek is megvolt a haszna, mert ernyő igy 30, azaz harminc forintért hozzájuthatott három csodálatos krimi alkotáshoz, vcd-n, azután kóvályogtunk, meg sokat nevettünk, meg beültünk marximba is, ami köztudottan albaregia egyik legjobb helye, szerintünk, de virág, ha a kezeim közé kerülsz egyszer, akkor megfojtalak, és elfenekellek, és megsózlak és megeszlek, minek neked telefon, ha nem veszed fel? grr...

szóval megnéztük a pátriában doszpot péter és kicsiknézy beszélgetését, ernyő aktívan részt is vett benne, néhol tanulságos volt, néhol meg mosolyogtató, a két emberkét egy ponton kapcsolták össze, és ez nem volt más, mint a mindkettejük életében szerepet kapó rendőri munka (azért ezért a mondatért kérek egy tapsot :)), szóval hogy mindketten dolgoztak állományban, de róluk elég ennyi is, a pincérbácsi nagyon nem volt kedves, mert az oké, hogy fogyasztásra kötelezett bennünket, de még arcoskodott is, és flegma volt, de megbosszultuk, hihi, mert nagybandó után elegánsan és - hogy is mondják? - angolosan távoztunk, ohne fizetés, mert hát nehogymár.

persze, ezt is mi szoptuk meg, mert azzal nem számoltunk, hogy másnap hajós standup hülyülése is ott lesz, igy hát végülis, szóval rendezni voltunk kénytelenek a számlát, nem vagyunk profik, na, hát nem kell nevetni, nem szoktunk csak úgy fizetés nélkül távozni, főleg nem úgy, hogy másnap visszamentünk ugyanoda. lúzer banda :D

de végül jól jöttünk ki a szituból, mert utána feltünően kedves volt a bácsi, és remek helyhez is jutottunk, ahonnan végigkamoztam hajóst, az uccsó 3-4 perc lemaradt, az általánosfőzelékkel, de az nem is baj, utána meg csináltam fotót róla meg ernyőről és fordítva is, rólam meg hajósról, hehe, aszittem, ernő ebaszta a képet, és nem rakott középre minket, de aztán láttam, hogy bazdmeg hajós tökjól középen van, csak én vagyok seggdugasz, és lógok ki a képből. 

úgyhogy kb nagyjából ezek voltak, meg még a kerettörténet, vagyishogy tökjó, béta, hogy találkoztunk és megkaptam a leveled is, tegnap, zso kicsit furán nézett, de kimagyaráztalak ^^, aztán egy pasi megkarmolta a szám belsejét, de ezt nem írom le, mert elég bonyolult, a lényeg, hogy tömegkaramboloztunk az egyik utcasarkon, és ő pont az én számban kötött ki, meg volt olyan is, hogy a teszkóban gábor alkohollal látott el egy csapat 16 évest, és utána egész nap azon pattogott, hogy biztos meghaltak, vagy detoxban vannak, de végül az egyikük az apjával elmasírozott előttünk, szal  megnyugodhattunk, hogy nem kaptak alkoholmérgezést, és gábor ellen sem indult még körözés, fiatalkorú megrontása cimmel, aztán volt olyan is, hogy nemtudom.... ja, utaztunk rózsaszín vonattal, amire béta azt találta mondani, hogy olyan, mintha egy sütiben ülnénk...

hát, ez volt. jó volt, csak az éjjeli lámulás, meg amúgy a nép ne lett volna, petra, kösz a szállást, de jólettvolna, ha ottvannak azok is, akikre számítottam. képek még nincsenek, majd lesznek, youtubera meg megy fel hajós, és a sárga zsiguli, vagy mi volt az, ha addig rájövök, hogy kell feltolni a videjót. na legyetek rosszak.

most hívott a zuram, hogy huszonnyócadikán megy prágába bele. affene, egyedül leszek, meg fog szekszualizálni az unalom. nade, majd megyek mutiékhoz, és vezetek jó sokat :) meg pakolok jó sokat. de ez nem olyan pozitív, nekem meg most pozitív kedvem van, úgyhogy pozitívat fogok írni.

pölö olyat, hogy tizennegyedikén lesz zépében supernem koncertó, és elkellene rángatni magammal valakit, aki nem zsolt, mert ő nem szereti - eretnek...

amúgy ma tícsör voltam, betanítottam egy friss husit, egy kicsi kis cc palántát. úgyhogy most hatan lettünk. tökjó. ügyeske volt.

minnyámegyeeeeek :)
el.
hi
hi
hi....

a lényeget meg elfelejettem leírni, zsanival kicseleztük IT-t, mer' van netünk :) igaz, nekem nem ment olyan könnyen, de hála faternek, meg a sok kocka férfinak a környezetemben, megoldottam :) egyedül.

so most megint van :)
höhö.

noh, tegnap háromnegyed három óta 21 éves vagyok, a fene megette, nem akartam ennyi idős lenni, miért nem lehet kihagyni, nem szeretem a páratlan számokat, brrr, de amúgy semmi változás, persze, miért is lenne, csak mégis, ez olyan nem tudom, kicsit mágikus, mindig átlépni egy pontot, ami mögött még egy év, még egy kis tapasztalat, és ebből egyre több, azért kíváncsi lennék, ha lehetne csinálni egy statisztikát, poén lenne megolvasni, mennyit változtam 5-10 évvel ezelőtthöz képest, biztos bizarr dolgok és adatok jönnének ki,
és annyira jól éreztem magam, a családommal, a kedvesemmel, szeretem amikor így együtt a nép, persze, este beszélgettünk, és igaza volt zsonak, azért más, amikor minden nap együtt vagy velük, és csak konfrontálódtok a végtelenségig, de most, h már nem vagyunk egymás nyakán, jó volt ez a kis együttlét, antiéknál is ezért szeretek lenni, tetszik, hogy úgy együtt van az egész család, vagyhát nem az egész, mert ugye istuék nem, de olyan meghitt, békés, nyugodt az egész,
s voltunk maglódon is, már a legtöbb cucc át van hordva, szépek lesznek, az biztos, kibó nagy házikó lesz belőle, akkora beltérrel - a szobákat nem számítva - mint a kőbányai lakás, plusz a kert, hát nem gyenge... anyu megint unokatémázott, zso meg meglepően nyugodtan kezelte, meg fociztunk (?), meg beszélgettünk, meg minden, jó volt, na! :)

zso este, hihi, sokat bújt nagyon, nemcsak nekem tűnt fel, hanem ő sem értette, meg is kérdezte, igy költőien, magától, tudod, hogy mi a fene van vele, miért szeretget má' ennyit vajh' :D, de mondtam neki, h nem zavar ám, meg kérdeztem, hogy fogok-e egy kicsit hiányzani neki, oszt mondta hogy ja, de nemszereti amikor hiányzom, mert akkor már miért nem vagyok vele, és akkor nem is hiányoznék, szal érted :D meg vagyunk mostanában bolondulva :)

este meg megyeeeek médiafesztre, fehérvárra :) viszem a gépet, oszt megint készítek vicces képecskéket :)

hogy mikkel nem találnak meg, hihetetlen, a kedvencem a 'megkeresem elvesztett telefonomat', hát anyám, mennyi hülye szaladgál szabadon, benn is, ma is, bolodokháza volt, egy pacák úgy szólt bele a telóba, hogy 'háló', egy meg csak simán igy, hogy 'höporta', aszittem lefordulok a székről, ami egyébként valamelyik nap faszán szétesett alattam, pont akkor, amikor már majdnem feladtam, és megöngyilkoltam magam, egyszercsak piff, és a háttámla a földön, fél percig farkasszemet néztem a kolegák elhűlt ábrázatával, majd kollektíven mindenki röhögni kezdett, hát ilyen egy munkanapom, kivéve amikor meg akarom fojtani az árpádot, már kétszer keresztbetett, a harmadiknál harapok, őt is, meg tisztelt sajt barátunkat, na az a csávó, annyi bőr van a pofáján, hogy az már fáj, és anyám, én meg majdnem bedőltem neki, höhö, jöttek a frisshusik, egyből udvarol mindnek, de ha legalább más szöveget tolna, akkor aszondom, de nem, mindnek ugyanazt, és tökvéletlen bukott ki, lett egy szövetségesem, ő mondta, mutatta, és miegymás,

nem semmi a srác, szegény kis szomszédasszonykám, vigyázz...

aktákonátesem uram meg, mióta megörökítettem az utókornak, elfelejtett köszönni, piff, igy jártam, de nem értem, mi ezen a sértő, tényleg majd' átesett rajtuk, én meg vagyok olyan vitriolosnyelvű, és kaján, hogy naná leírom, ez van, de annyira nem vág a földhöz, persze,

mostmár kicsit hideg van, lehet, hogy becsukom az ablakot, amúgy nagy napoknak nézek utána, merthogyugye, lett végre bankkártyám, meg anyuéknak új telkük, meg lett a mai napon egy plusz lik a nózimban, de ez is kalandos volt, mert csak úgy hipphopp kitaláltam, és persze, gyorsan elrángattam csikit magammal, vettem bogyókat, aztán egy morc izomagy fogta, és betette az egyiket, tökjó volt, nem is fájt, csak most, egy kicsit, de faszán néz ki, most már csak mégegy tatu kell, és teljes a boldogság, ameddig ki nem találok vmi újat megint :)

itthon meg még mindig minden rendben, csak most épp egyedül vagyok, és nem jó egyedül, nagyon nem jó, de nemsoká hazaér ez a kis csacsi, és akkor már jó lesz :) és most nem is írok többet, mert tegnap még az is történt, hogy lejött végre a SH4, és most muszáj játszanom vele, sokat-sokat, mert az milyen jó :)

jó?

nos, régen írtam, szégyellem magam - amúgy nem -, időközben történt egysmás, apróságok is, meg nem annyira apróságok is, jó dolgok és rosszak, mint mindenki életében, ez így normális, ugye

példának okáért momentán alig vagyunk gazdagabbak a templom bizonyos egerénél, Gyagyás miatt, de hiába mondom neki, hogy ilyen előfordul a legjobbakkal is, és hogy ugyanúgy szeretem, mardossa az önvád, ami jogos, csak mostmár teljesen felesleges, mondtam neki, legközelebb majd nem hanyagolja el a kötelességét, de kiderült, hogy de, mert nem tud bánni a zsével, ennek eredményeképp most én lettem a pénzügyminiszter, kíváncsi vagyok, csődbe viszem-e a gazdaságot :)

jameg kapcsolatba léptem egy igazi szellemmel, furcsa volt, és jólesett, szegényke meghótta magát, ezelőtt vagy 100 évvel, namindegy, megtudtam egy csomó dolgot, róla, meg mindenről ezzel az esettel kapcsolatban, aztán kiderítettem, hogy hogyan tudna onnan elszabadulni, ahol most 'kísért', úgyhogy a többi Rajta múlik, a médiumon, akinek nem írhatom le a nevét,

tegnap meg lelketápoltam, robinak, hogy hogy sikerült, azt nem tudom, de mindeközben rájöttem életem mozgatórugójának lényegére, nem is nehéz, és bonyolult, de nem árulom el, mi az, jöjj rá magadtól, nekem is véletlenül sikerült,

mondjuk, ebben rettentőnagy szerepe van ennek a férfijúnak itten az oldalamon :)

szóval ezek mennek... semmi extra :)
váromamájust :)

már nem vagyok dühös, már csak fáj, valahol mélyen belül, hogy azoknak az embereknek, akik kézben tartják az országot, ennyit ér a megszokás, a nevezetesség, hogy ennyire feleslegesen remegve ragaszkodnak ahhoz, hogy ebből a fővárosból is valami modernet csináljanak, de akkor már miért nem úgy, ahogy prága, vagy krakkó, megtartva a lényeget, az esszenciát, hogy ne egy idegen és mű valamiben éljünk, hanem egy miliőben, egy európai fővárosban, aminek van múltja,

miért kell eltörölni, ha mégoly szégyenletes is, a múlt hozzá tartozik, a gerince, nem lehet csak így, hipp hopp, vagy ez csak nekem fontos?

és tegnap beszélgettünk, zitáról, kicsit másképp képzeltem el, de olyan furcsa volt utána, kicsit olyan szomorú, hiszen a lány egy az egyben olyan, amilyennek én világ életemben szerettem volna lenni, úgy értem, ilyen talpraesett és vagány, és határozott, és hű az elveihez, ennyire bátor és merész, dehát nem, én szelíd vagyok, ha kell, erélyes, de mégiscsak egy nyuszi, és nem is tudom, nem megijedtem, csak úgy eszembe jutott, hogy zé után hogyan következhettem pont én, a nyuszi, de aztán elhesegettem, ő is segített, mert máshogy szeretlek, ő izgalmas volt, nem mintha te nem lennél az, te biztonságot nyújtasz

elmondta, töviről hegyire, és olyan jó volt, tudom, hogy ez nem normális, de érdekel, minden, ami az exekkel kapcsolatos, mérlegelnem kell, ő volt a legjobb, én csak második vagyok, az ágyban, természetesen, de mi alapján, hogyan dönti el, és én hogyan, de mégiscsak nemsoká lekörözzük mimit is, és ez a fontos, nem hogy kivel milyen jó volt hol, és meddig,

megint csapongok, csoda ha nincs senki aki kihámozná a gondolataim, ejj :) néha nem tudom eldönteni, miért is írok, magamnak vagy neked...

no csak leteszteltük az új toolbart, nekem tetszik, balázsnak kevésbé, árpi meg jól otthagyott ma minket a szarban, nem is szólt h beteg, könyörgöm, én a legkisebb késéssel felhívom szegény gábort, ő meg szarik bele magasról, aztán egész nap csak telefonál, aztán ending előtt másfél órával mosolyogva közli, hogy sajnos ő nagyon rosszul érzi magát, és most hazamegy, hát szopjon le az ilyen, akkor mondjon fel, vagy mittomén, de ne minket cidáztasson már,

faszom,

dorina meg hétfőtől nem kampányol, egyedül leszek ezzel a két szerencsecsomaggal, előre várom már, de nem vagyok ideges, nem, nem, viszont ma megint hívtam a zubernianitát, aki egy nagyon kedves srác, eltrécseltünk, bosszúból, még azt is megsúgta, hogy egész megkedvelt ebben a nagy zaklatásban, meg még másik kettő is megdícsérte a hangom, nos, azért voltak jó percei is ennek a mainak,

aztán délután el, euhoz, bankszámlaszámot cserélni, a kiscsaj kedvesen mosolyogva közölte, hogy igen, de nem biztos ám, hogy igy egyből, meg simán, nem baj, megint kifizettem 400 forintot kibaszott jegyekre, aztán felhívtak mikor hazaértem, hogy legyek szíves újra lediktálni azt a szart, mert a csaj boszott jól felírni, picsába, el sem kellett volna mennem, á de ez sem zavar, én egy kibaszott birka vagyok,

aztán film, harcosok klubja, meglepő volt és elgondolkodtató, tetszett, megkívántam ezt a kis csacsit mellettem, de őt sem nagyon érdekeltem, hát ez egy ilyen,

és most jön a java, pedig megígértem, hogy nem politizálok, de nyaljon már ki az a gennyesfaszú demszki, a terveivel együtt, szomorodjon el ott ahol van, esküszöm, ha elfogadja azt a pályázatot, kimegyek tüntetni, meg zavarogni, hát nehogy már, a kibaszott hivatali negyed miatt, hát ez egyszerűen elképesztő, ilyen tényleg csak a mesében létezik, és öcsém, lesz, lesz aki elfogadja, és rábólint, és megy ezután a marha után, aki x milliót költött a faszom traktorralbehajtanitilos táblákra, ahelyett, hogy ember módjára megoldotta volna, nem baj, nem az ő pénze, a sok birka pénze, azokat meg ki nem szarja le,

igaza van, de megyek el innen a picséba, el ebből a szarból, őrültekházából,

és

nem

kérek

kommenteket!

hehe, most nézem, hogy az uccsó képet elbasztam, mer' nem fordítottam el, meghogy majdnem az összesen zso van vagy én :) nade ez mán igymarad, ez van, amúgymeg ahoj poplacsek :)

benn letiltották a netet, amint az ma kiderült, elször azt hittem, én voltam a rossz, de utóbb rávilágítottak, hogy nem csak nálam nincs, persze, ettől én nem unatkozom kevésbé, de igy legalább nem magamat okolom :), ráadásul a holnapi nap, már látom előre, egy merő szopás lesz, nagyobb, mint a mai, mert holnap valami új toolbart fogunk tesztelni - azaz beinditjuk, nem fog menni, elbasszuk a kampányt, lemaradunk, zé meg csak dühöngeni fog, és bunkóbb lesz mint valaha - , jupcsi, mintha enélkül nem lenne elég bajunk, no várd csak ki,
ma meg betoltak egy hatszázas hívólistát 2 emberre, hát azthittem az agyam eldobom, net nélkül, úgy hogy déltől kettőig nem láttam, úgy fájt a hasam, nembaj, de nem ám, jók vagyunk, nagyon, nade nemhiszem, hogy ennyire, szal ez ma nem volt a kedvenc napom,

bár jól indult, szépet álmodtam, óhepidéjt dúdoltam befelémenet, kávét csináltam és működött a gép is, aztán berontott a konyhába mr aktákonátesem, és cinkosan vigyorogva kikapta a begrémet a csap alól, mer' az ő begréje volt ott elébb, mire én méltatlankodva oldalbaböktem, így volt szíves visszapakolni a cuccom oda, ahova az való :) aztán eltűnt, és egész nap színét sem láttam, nem mintha hiányozna, csak úgy megemlítettem,

és hogy a hétvégéről is szót ejtsek, lófasz a nyuszi seggébe, igen, antiszoc vagyok, áj hét a húsvétot, még a bálint napnál is jobban, fater sátáni vigyorral az arcán közeledett hétfőn felém, egy gecinagy üveg kölnivel, mire elirányítottam a vizescsap felé, hogyakkoréninkábbmost megázom, minthogy büdös legyek, de tanultam aranyos locsolóversikét, ennyi örömöm volt benne,

hatvan meg egyenesen fantasztikus volt, rájöttem, nem is a bulit szeretem, hanem a pár nap világtólerzárvapihizem érzést, a barátaimmal, jó zenét hallgatva, bolondozva, iszogatva, játszogatva, ilyesmi, igen, ez az, ami miatt úgy várom, szeretem, roppantul, ez van,