Icipici csiga blogja.......................

most h jól kialudtam végre magam, talán itt az ideje, hogy gyagyás is felébredjen, és összekanalazza magát, és elindulhassunk pingpongozni. csabára. atillához. bkv-val. mert ez lesz ma a program, ötletileg csöpitől származik, akit meg is dicsérünk gyorsan, a kivitelezés lehetőségét meg atilla teremtette meg.

amúgy a tegnapi zavaros énképemet az Basketball Diaries c. film ihlette, pedig tudtam én, hogy miról szól, mégis, jobban bedepiztem tőle, mint a Requiem for a Dream után. szóval, igen, aztán megnéztem egy eléggé ismeretlen, és nemkevésbé beteg filmet, a PI-t. Darren Aronfsky rendezte, igen, nekem is ismerős volt a neve, de csak miután utánanéztem a fickónak, akkor tudatosult bennem, hogy ő rendezte a rekviemet is, meg egy méltatlanul ismeretlen másikat, a Forrást. és tényleg, ha az ember tudja mit keressen, akkor bizony sok hasonló elemet talál a három filmben.
a történet elég meredek már önmagában, egy fiatal matematikusról szól, aki matematikai mintákat keres - a tőzsdében. segítségére van egy szuperszámítógép, és egy öreg, kiégett professzor, később pedig egy fiatal zsidó számelméleti kutató is. ő világít rá nála, hogy a tóra is ugyanúgy számokból áll, és abban is kell lenni valami rendszernek. a két agy együtt jön rá, hogy a rendszer nem más, mint a természetben mindenhol fellelhető spirál, az aranymetszés híres vonala. mikor a srác beviszi a számítógépbe a héber ábécét, a gép kiég de előtte még kidob neki egy 216 számból álló számsort.
itt kezdődik el tulajdonképpen a film, és én többet nem is szeretnék mondani erről, illetve mégis, feltétlenül látnod kell. ha szeretted a rekviemet, akkor ezt is szeretni fogod. tényleg.

annyi eszem van, mint egy döglött hintalónak a víz alatt. de komolyan. pedig én tényleg nem akartam elkésni. fel is keltem időben. oda is értem a ferenciekre időben. de nem jött a busz. aztán jött, és én felszálltam. csak nem jóra. de nem direkt volt. ideges voltam. és az 5ös meg a 15ös annyira hasonlít. de nem? aztán persze rájöttem h nem túl jó tökellenkező irányba haladni 9óra 10 perckor. aztán átszálltam. tényleg. csak a petőfi tér bedugult. nem az én hibám, ez nem. aztán leszálltam a március15e téren, átsprinteltem a ferenciekre, és megint vártam. majdnem bőgtem. cigiztem. 4 perc alatt 3 cigit szívtam el. rekord. fel alá rohangásztam, és megkarmoltam a karom. na, az direkt volt. most olyan, mintha lőném magam. de hisz ideges voltam. nagyon. még annál is jobban. jött a busz. de mindig pirosat kapott. aztán leszálltam 6 perc múlva, nyomtam mégegy sprintet, elütöttem egy nénit, és beestem az irodába. leendő főnököm kérdő tekintetére elmeséltem (ellihegtem) kalandom. nem volt dühös. megnyugtatott. de akkor is. nem túl szerencsés első nap. egy órás késés. aztán hazaküldött, mert lekéstem a beszélgetést. de azt is mondta, h nem maradtam le semmiről. csütörtökön vár. időben. fél 9kor. juhé.
gratulálunk, csiga, ön megnyerte a leghülyébbnek járó díjat. paff.

és menetelek az esti betevőmmel, két doboz cigivel, egy sajtos chioval és egy bravo multivitaminnal a váci úton, és kerülgetem a pocsolyákat, és ott van. fehérlik, és a kis golyók hömpölyögnek a járdán.
és eszembejut, hogy az én unokabátyám mekkkora egy barom
ezen elkezdek hangosan nevetni
meg is kell állnom
megkapaszkodnom
leis ejtek dolgokat
nem néznek betegnek
kacagok a váci út kellős közepén
szinte fáj
már sírok is belé
jön két srác
mosolyognak
sztem azt hiszik, be vagyok tépve
ezen mégjobban röhögök
már a padkán ülök
tiszta geci lesz a gatyám
és holnap ebben kell mennem
ez is rátesz még két lapáttal
de már nem szívből
idegből
dühből

már szinte hiszti
faszom belétek. mindenki hazudik.

...a csiga felébredt, és eszébe ötlött, hogy ma el kell intéznie valami nagyon fontosat. összekapta magát, felült a metróra, és eljutott a deák térre. ott az ellenőr arcába beletolta az érvényesített menetjegyét, igy szabad utat kapott, amit ki is használt, és elmászott az anrdássy út 10-be, az ifjúsági irodába. ezen a szent helyen húsz perc várakozás után felvilágosították, hogy mivel hivatalosan ő maglódi csiga, itt pesten nem tudnak vele mit kezdeni. a hölgy nagyon aranyosan és segítőkészen a kezébe nyomott egy papírt, a monori kirendeltség címével, és telefonszámával, hősünk meg kevés telefonálás után újból útnak eredt.
sikerült szerencsésen és időben elérnie a nyugatiból induló vonatot, ahol egy áporodott szagú kocsiban helyet is foglalt, és próbált nem arra gondolni, hogy milyen marhára szar másnaposan (aznaposan) egy félliteres kólával és két szál cigivel egy undorító mocskos vonaton zötykölődni. aztán...
aztán felszállt a kocsiba egy fiú. csiga nem szentelt neki figyelmet, egy a sok közül. de a fiú valamiért vele szemben foglalt helyet, igaz, két székkel hátrébb. cseles volt ám ez a fiú, mert a tükörben tükröződö képet kihasználva, nézegették egymást csigával. és a vonat csak zakatolt, és hősünk közben ilyeneket gondolt:

"hol vagyok?"
"miért vagyok ott, ahol vagyok?"
"miért kell nekem egy szar könyvért most órákat utaznom?"
"jé, ezen a felüljárón még sosem jártam vonattal"
"jé, ez ferihegy...."
"deszép szeme van ennek a fiúnak"
"meg milyen ismerős a karszalagja"
"jé, ő is ottvolt hegyalján"
"milyen jólenne, ha mondjuk őis pont monoron szállna le, és akkor segíthetne"
"milenne, ha idehívnám?"

azzal egy határozott fejmozdulatta maga mellé invitálta újdonsült fesztiválismerősét. gyorsan át is estek a kötelező sziaénénvagyok,énmegénvagyok sallangon, és beszélgetni kezdtek. hamarosan kiderült, hogy jó nap nézett le ma csigura, mert a fiú tényleg pont monoron lakik, és még elkalauzolni is hajlandó a lányt a hivatalba. le is szálltak monoron, ahogy azt illik, megbeszélték, milyen hűvös van - itt eltérő álláspontokat állítottak fel, csiga jólérezte magát, a fiú azonban fázott picit -, meg még megtárgyaltak ezt azt. időközben odaértek a hivatalba, ahol megintcsak elég sokat kellett sorban állniuk. aztán csigu sorra került, és az ügyintéző csaj kapásból feltett neki egy olyan kérdést, amire nem tudott válaszolni, lévén nem értette. ezzel kicsit zavarba hozta magát, és csúnyákat gondolt a néniről, és úgy az egész magyar bürökráciáról, de ez nem látszódott meg bájos pofiján. de végül csak megérte az egész procedúra, ugyanis kis idővel később egy zömök kék könyvvel, meg pár papírral gazdagabban hagyták el a helyiséget. csiga ekkor rádöbbent, hogy ő előző nap óta nem evett semmit, ellenkezőleg, megivott vagy négy sört (! - nem nevet, az neki pont elég ahhoz, hogy a fiúja karjába kapaszkodva kóvályogjon haza), és még mozgolódott kicsit este, úgyhogy summa summárom, éhesnek érezte megát. meg is kérte szépen hős megmentőjét, hogy vezesse már el valami élelemforráshoz őt, a hős megmentő meg kapott az alkalmon, és egy gyrososhoz cipelte csiguszt.
a lány ott jól leette magát, közben felhívta a kedvesét, hogy nézzen hazafelére vonatot,  aki nézett is, úgyhogy teljes volt a boldogság. csak ugye csiga képes órákig nyammogni valamin, természetesen, ebből az következik, hogy futva közelítették meg az állomást kaja után. mondhatni, ledolgozták az elfogyasztott kalóriamennyiséget, éljen az egészséges életmód. persze, a vonatot nem érték el, annyi idejük még volt, hogy integessenek neki. de nem estek ám kétségbe, mert 14 perc múlva indult a következő járat. addig szépen kecsesen, és jó rakendroller lényekhez illően letették a seggüket egy lépcsőre, és beszélgettek. nu, ez mondjuk túlzás, mert csiga hozta a formáját, és jártatta azt a nagy száját, szegény fiú meg vagy nem akart, vagy nem tudott hozzászólni a témához. ez annyira nem is meglepő, hiszen a lány mindig magából indul ki, és nem képes felfogni az agyával, hogy nem mindenkinek megy olyan könnyen a felengedés mint neki. de ez tökre lényegtelen, igazából, mert a lényeg az, hogy csiga marhára jólérezte magát, és nagyon örül, hogy megismerte gábort, a hős megmentőt, a hegyaljás kollegát, a szépszemű fiút a monori vonatról :)
történetünk vége már kevésbé kalandos, mikor befutott a vonat az állomásra, csiga megrendülve vette tudomásul, hogy szakad az eső. először arra gondolt, hogy nemár, aztán eszébe jutott valami, amitől egyből más szemmel nézte a dolgot. mire leszállt, már szinte várta, hogy arcára hulljanak az esőcseppek, és elmossák azt a maró sós érzést a szeméből. aztán ráérősen hazabattyogott, levetette ronggyá  ázott holmiját, és bebújt a jó meleg ágyikóba, ahol a fiúja szendergett békésen. átpörgette az elmúlt eseményeket, és érzéseket az agyán, elmosolyodott, és végül

álomba szenderült.




ittavégefusselvéle.

bodzaszörpöt iszogatva gondolkodoma a mai napról, és gondolkodom az estéről, és úgy alleszcuzámmen, mindenről. apukám azt mondta, írnom kellene. ez hogy jött neki? mikor ő volt talán a legjobban az újságírói karrierem ellen? változnak az idők, változnak az emberek. megemlítette, hogy ági még mindig fenn tartja az éviás honlapján a görög beszámolómat, és talán mégis csak van stílusom, és ezzel jólenne, ha foglalkoznék. mert tehetséges vagyok. kicsit azért örültem, hogy ezt Ő mondja nekem. még mindig a legnagyobb hatással ő van rám. mindegy.

és holnap, á. 11ig be kellene érnem az andrássyra, hogy megcsináltassam ezt az alkalmi munkavállalói kiskönyvet. mert kedden már nem mehetek nélküle. izgi lesz.

és amúgy meg, miért nézegetsz mindig, ha nem szólt semmit?

azért szeretem amúgy kvimbit, mer' tökjól kifejezi az érzéseimet néha, zso meg azért nem szereti, mer' szerinte se dallama, se zenei háttere nincs.
de szerintem a magyar alternatív zene amúgy sem arról szól hogy milyen a zene, hanem hogy milyen a szöveg. kaukázusnak sincs sok akkord a gitárjátékában, a szövege viszont fenomenális.

naszóval, hát én ezért szeretem a kvmibit. meg a kispált is, meg a kaukazust is, meg a 30y-t is.

mostez arról jutott eszembe, hogy hallgattam chilit, és arról meg az jutott eszembe, hogy tegnap néztünk chili koncertdvd-t, ésén rájöttem hogy az összes fasz közül john-t szeretem a legkevésbé, zsolt meg rákontrázott rögtön, hogy pedig ő írja a zenét, és pont azajó benne, hogy anthony mellett, a maga visszahúzódó módján is egyéniség marad, és akkor elgondolkodtam, hogy én amúgy nem is a zenét szeretem egy zenében, hanem a szöveget, és ha mégis a zenét szeretem, akkor meg a szöveget nem, szóval érted.


amúgy azért irok ekkora faszságokat, hogy ne kelljen arra az egy dologra koncentrálnom, amire nem is szabadna gondolnom, de mivel mindig úgyis arra gondolok, és mindig ha megnyitom az admint, akkor arról szeretnék írni, de nem szabad, úgyhogy inkább irok hülyeségeket.

még mindig nem vettem rá magam, hogy elpakoljak, de ez már csak idő kérdése. azonban, agyamba (?) ötlött valami, amit, mire megnyílt az adminoldal, el is felejtettem. ennyit hát rólam, köszönöm szépen, ha olyan lennék, mint a lámák nagy többsége, akkor azt mondanám, ez azért van, mert elszívtam az agyam is. de nem mondom. (pedig de.)

namindegy, akkor írok a semmiről, ami épp eszembe jut, mert amúgy én úgy működök, hogy hetekig semmi, aztán valami nagyon gyenge post születik az elmúlt történésekről, amiben persze semmi nincs benne, ami fontos, vagy épp akkor eszembe jutott, mert addigra azt is elfelejtem, pedig az én blogom az ilyen pillanatblog akart lenni, csak hát lusta disznyó vagyok (zsákmányállat mááááját mosod...), és néha meg egy nap vagy öt bejegyzés születik, de akkor meg nyakam teszem rá, hogy skizonak néznek, mert egyszer jókedvem van, máskor meg nem, pedig amúgy ez nem is igyvan, csakhát te nem vagy én, még jó.

ja, amúgy kedden kezdek ezen a nagyonjómarhajó* helyen. már várom, kíváncsi leszek. hat emberke közül kettőnket válaszottak ki, habár fogalmam sincs, mi alapján. mindegy, azért örülök.


*nulla meló, pofátlanul sok lóvéér'. lehet engem utálni, rajta, rajta.

mégiscsak volt értelme annak, hogy összekanalaztam magam, megtaláltam az abarth törzskönyvét. egy dobozban. a sarokban. egy halom régi levél, aerodrome jegy, párizstérkép, buszjegy, képeslap, szerelmes csilicsálé alatt. vajon mi késztette arra a fiút, hogy pont oda tegye?
és még én vagyok a bonyolult.

most nem merek szétnézni. itt egy sör. ott egy zokni. amott egy rakás papír. könyvek, szobrok, szemét. porszívó, szatyor bizbasz, táskák, egy dídzsúszos csörgő zánkáról, félpár cipő, akták, szúnyogirtó, cdk, még egy kuplungbóvden is volt itt az előbb, meg a mazda féknyerge.

jézusom.

ki segít nekem? akarok egy szekrényt. most.

megint rózsaszín. bocs. nem értem magam. váltogatom az érzésimet, a kedvemet, mint más a bugyiját, valami lesz itt, érzem, szellőcske, majd szél, aztán jönnek a felhők is, és végül egy marhanagy tornádó. esővel. csak tudnám, miért?
mostakkor ez az én hibám, vagy kié? mostakkor én tulajdonképpen jól vagyok, vagy nem vagyok jól? egyik pillanatban ordítom kistibivel a szöveget, a másikban bőgök cloude kitartásán. hol itt a logika? mér' érzem, hogy az sem jó, amit csinálok, és az sem, amit nem? foglalom elfelé magam, de az se elégít ki.

kitakarítok.
nem.
de.
mosok.
jó.
nem.
enni, inni, táncolni.
nem.
menni?
hova.
sehova.
el. szigetre. meleg van. partra. meleg van. mi bajod van?

esik az eső. itt benn. beleesik a gödörbe, és rámomlik a fal. elhantolt, valóban.



most megrezzen az égbolt és abból aláhull egy félvilági szerető, alsóváros alján felborul a fény, fekete a mosolya és fekete a szeme, éjfekete szíve már a bánat eledele, itt a vége fuss el véle - bocs hogy van a halál: ez a mese fekete mese.

naigen, megin' annyira elszálltam magamtól, meg az éppen körülvevő életérzéstől, hogy nem is mondtam (írtam). mitis? ja. hogy tegnap nagyon spontán tudtam meg ám ezta karmadolgot, és nagyonspontán pont virág pont ott volt. márminthogy emesenen. és már megint csak fasságokat irok. szal, elcibáltam a csajt idefel pöstre, zépébe bele. és mint ahogy aztmár megemlítettem, igen agresszor voltam, mer' majdnem (decsak majdnem, mer' kedves vagyok és aranyos, ugye) megütöttem egy férfit. a lófaszt, fiút, mer' úgyjött mintegy tank. egy nagy zöld, német tank. át közöttünk, a békésen álldogálló, és néhanéha ugrabugrálni kezdő alternatív zenei beállítottságú tündérkék, és tündérek (értsd: tibi) között.  és ez egy szúnyogpöcsnyit felbosszantott, sőtmégplusz a söröm is vészesen megingott a kezemben, úgyhogy marhára nőiesen és finoman utánakiálltottam, hogy mit csináljon a kijével. erre a láma kölök méla ábrázattal méltóztatott visszacsorogni hozzánk, hogy tessék? mert hiába volt ám a magánszámom, nem hallotta (kár). ezekután visszábbvettem és megemlítettem neki, hogy majdnem felborított. erre bocsánatotkért. a szemét. még dühöngeni sem hagyja az embert normálisan. mert igy erre kénytelen voltam lecsillapodni. mert mégiscsak egy jólnevelt kislány vagyok, ugye.

de ez megint csak rizsa, mert egy exhibicionista vagyok és arra vágyom, hogy mindenki jól rájöjjön, milyen vagány ez a lány (amúgy nem), a lényeg amúgy az, hogy virág egy tökjó nő. úgy mindenhogy. szerintem.
úgyhogy virág, szíveskedjél elhinni mostan már, hogy jó nő vagy. meg okos. meg értelmes. és ilyen kevés van ám. szóval ez egy ilyen izé most, ilyen bók, vagy mi.

és hogy egy picit valahogy mégiscsak ne higgyék az emberek hogy elmebeteg vagyok, egy sablonszövegszerű valamit is iderakok a végére:

jól éreztem magam veled, és remélem hogy épségben hazaértél, és nem voltál túl fáradt (kuncog), és minden egyéb. :) hi hi.

napacsi, ennyit akartam még.

most így írni fogok, és nem azé' ám, mert olyan húdenagy ihletem van, hanem mertviszont kibebaszott meleg van (leszarom ám édes kicsi tündérbogaram, hogy ezidőtájt kábé a fél ország ezen nyekereg, most nem leszek egyedi) és nem tudok még dugni sem, mert összeragadok a fiúmmal. na. na hát ez bosszant.
béta szerint túl közlékeny vagyok. vagy nem is így mondta amúgy, hanem úgy hogy nemistudommár. mint a pulpfictionban a punci, hát ez egy kicsivel több információ volt, mint amire szükségem lett volna. de most ez sem nagyon érdekel, ugyanis aza szituésön áll fennt, hogy én egy undorító rohadt mázlista geci vagyok :D:D

mer' ha igaz, ami igaz, akkor holnap kifogok egy olyan állást, hogy á. sőt, áá.
most amúgy igy nagyon nagyképűnek érzem ám magam, de ha nem tetszik, ugye tudod mit kell tenned. és hol. és hova.
és talán tibornak is igaza volt tegnap, karmán, lehet hogy icuripicurit télleg agresszív vagyok. vagy csak a szép szám nagy.

amúgy veszed, hogy tulajdonképpen semmi értelme annak, amit itt szövegelek, az információtartalma köbö annyi, hogy vaneza új meló.
és most örülök.
és vizipipáztam robbal a deákon.
és a láma népnek majd' kiesett a szeme.
és ez egy kicsit megint felhúzott.
mér bámulsz, bazmeg?
és söröztünk, ami amúgy ezután a kéthét után kicsit erős, délben. ittam. közterületen.
elvetemülök.
folyamatosan.

de ez sem érdekel.

megvan.
nemis közlékeny vagyok,
és nem is agresszív.
nihil vagyok :D
nem érzem most bajnak.

nacsája.

hát itthon vagyok, kedd óta, és kicsit nemjó itthon lenni, valahogy hiányzik a pörgés, a sok részeg rokker, tokaj nyugodt zsongása, és persze hiányoznak a többiek is. de ez van, egyszer mindennek vége, az élményt elraktároztam az emlékeim közé...
szóval volt ez a hegyalja fesztivál, tokajban, ahol ugye sok sok bor van, amit én köztudottan nem annyira szeretek, de ez nem akadályozott meg abban, hogy hétfőn úgy berúgjak (nem becsiccsantottam, vagy beálltam, vagy kicsit ittas lettem, nem vaze, bebeasztam mint az albán szamár...), hogy nem nagyon tudtam már az eseményeket kontrollálni, ilyeneket tudok, hogy ori védett meg az egyik szomszédomtól, meg hogy négykézláb spuriztam ki a sátorból, mikor jött a rókakoma (erre egyébként szintén nem emlékszem), meghogy reggel egy gecinagy kiszívásnyommal ébredtem, szal orinak mégse sikerült annyira megvédeni...
másnap, kedden kicsit szar idő volt, ezért sokáig tudtunk aludni a sátrakban, aztán bemásztunk a városba, ahol szarrá áztunk, konkrétan, és el is szakadtunk balázséktól, úgyhogy beültünk elelhez, sörözgetni (kövessetek meg, de nekem sok volt az előző napi bor - utána már nem is ittam sok ilyen nedűt), úgyhogy délutánra már elég vicces hangulatba kerültünk oresztész barátommal. hogy utána mi volt, asszem, ja igen, lementünk egy pincébe, ahol pókereztünk és a változatosság kedvéért ittunk, majd pedig időközben megérkezett egy nagyon részeg csöpi és egy mégrészegebb niki, de ők nem bírták a strapát, úgyhogy bevonultak a kempingbe, mimeg még három kör után követtük őket... na az sem volt egyszerű, orinak magyaráztam a csillagképeket, miközben ő próbált vonszolni maga után, több, de inkább kevesebb sikerrel :)
szerdán nyitott a fesztivál, de már eléggé megviselt az előző két nap, úgyhogy csendesen indult a nap, persze, aztán ugyanúgy ivászatba torkollt, mint azelőtt. este, erre emlékszem, megérkezett két tag, pál és gábor, akikkel mentünk pocolóba, jammelni, és miközben haladtunk, én egy botot vonszoltam magam után, aminek a gerzson nevet adtam... pociban elhevertünk egy babzsákon, gábor baloldalt, ori jobboldalt, én meg cirógattam őket, matta részegen. voltunk vmi ritkaszar besh'o'drom koncerten is csöpivel, de hanyagolható élmény volt. aztán valahogy megint hazacipeltük magunkat, és pál, az édes aranyos kedves jó pál, előkapott egy szép kövér.... szal az este hátralévő részében kábé sikítottunk oresztész faszságain... többek között azon, ahogyan azt adta elő, mi a rakendroll érzés, és hogy reggel egyértelműen és természetesen, amikor mindenki meg akar halni a másnaposságtól, ő csak lazán villázva fog kijönni a sátrából, hát őcsém, én rég nevettem ennyit, á, hallod, ááá....
gábor közben belógott hozzánk, mert már nem akarták beengedni sátorral, és fel is tudta verni, elég tisztességesen. aztán erőt vett rajta valami zsibongás, és mindenáron velem akart alszani, a drága, péntekig nem is adta fel, még valahol tetszett is a kitartása :)

másnap ori nem váltotta be az igéretét, pedig direkt figyletem, nem villázott a kölök, nem, konkrétan toporzékolva bújt elő, mint egy hisztis pina, egyedül dühöngött valami elképesztően begorombult fejjel, hát én egyből visszaborultam a hálózsákomba, annyira röhögtem xD
miután kellőképp összekapartuk magunkat, megint megcéloztuk a várost, vettünk egy egy lángost, oszt kiültünk/feküdtünk a tiszapartra, ahova hamarosan megérkezett csöpi is, egy pár üveg sörrel, amiket szépen be is termeltünk. később esni kezdett az eső, és csapódtak a szegedi szerelmeim is, anna, csilla, és luca. velük bevetődtünk a hid alá, inni, a többi népekkel, voltak ott ismeretlenek és ismerősök vegyesen, de az már rég nem érdekelt, kit is szólítok meg, hát fesztivál volt, rakendroll, vagy mi a tököm....
 szal folytattuk az ivást, firkáltuk össze egymást és magunkat, és ittunk, és röhögtünk, és ittunk, ja és persze említenem sem kell, hogy ittunk is, és este meg fogtam a lányokat, és elrángattam őket roadra, ahol egyből le is lettem zúzva, úgy térdügyileg, majd átsántikáltunk karmára, hol meleg volt, és találkoztunk egy új cimbivel, a híd alól, aztán pedig kollektív vonultunk csapdára, ami nekem az első volt életemben, de már ekkorra elég fáradt és mákonyos voltam ahhoz, hogy brutál bevonuljak, úgyhogy megáltunk vhol a háromnegyedénél a tömegnek, de még itt is kaptam rendesen, még mindig vannak a különböző testrészeimen lila, illetve zöld és mindenféle színű foltok... de állati jó volt, nagyon, rettenetesen, és folytathatnám, de nem fogom, mert minek, úgysem voltál ott :D

időközben kiderült hogy a lányok sátrát offolták, úgyhogy velem aludtak a következő pár napban, ami jó volt, mert nem fagytunk halálra, és reggel nem kellett keresgélni őket, mert bármilyen hihetetlen, még hármunk közül mindig én voltam a legjózanabb... szóval ittvolt már a péntek, a legjobb nap, kispál, meg még a fasz tudja már mi, és az összes nap közül nekem ez a kedvencem, mert ezen a napon nem ittam :D (a hangulat azért megvolt :) )
tehát az úgy volt,hogy a reggelt egy cigivel indítottuk, álá pál, majd elmentünk pizzázni úgy közösen, ahol végre öt nap után úgy rendesen telezabáltuk magunkat. aztán kitalálták a fijúk, hogy menjünk el kirándulni, fel a hegyre. itt kisebb bonyodalmak akadtak, mert úgy volt, ogy csöpi is jön velünk, de ő közölte hogy eltűnik 20 percre, amiből az lett, hogy legközelebb kispálon találkoztam vele éjjel :)

de a lényeg, a lényeg, hogy végül felautóztunk a tvtoronyhoz, ahol hihetetlen látvány tárult a szemünk elé, ááá, nem tudom visszaadni, egyszerűen csak kibaszottul szabadnak éreztem magam, főleg, miután pál prezentálta a napi második cigit is, ültünk a kocsiban, szólt valami egetrengetően gyönyörű muzsika, és bámultuk a látóhatárt... ez volt a chill outos része, útána magunkhozt tértünk és dőltünk borultunk a röhögéstől....úgy mindenen :D estére visszacsorogtunk a fesztivál területére, mert kinéztem a lányokkal egy rhcp tribute koncit, amire feltétlenül el kellett mennünk... hát nem kellett volna, nyugodtan ki lehetett volna hagyni. de nem lehet minden tökeltes... később csöpi valahogyan megtalált minket, vagyis engem, én meg egy régi dust'n'bonesos kedves ismerősömet, aki behívott egy harmadik cigire :D. aztán csöpit elrángattam kispálra, amit ő hősiesen végig is állt, mást nem is nagyon csinált, ugyanis nem szereti kispált, sosenem is szerette... de én, hát kedveskéim, reni neked főleg üzenem, meg marcsinak is, ez volt ÉLETEM LEGJOBB KISPÁLJA, uccsó fellépők voltak, és húzták vagy 2és fél óráig. lovasi sztem jobban be volt állva mint én, vagy nem tudom, de végre először életemben nem csak értettem, de megértettem a szövegeit :D az eleje pörgős volt, majd a jutkás szövegnél kicsit elfolyt az egész, azt már untam, aztán összekapták a cuccost, és a végére megint zúzott a tömeg... isteni volt, hihetetlen, felejthetetlen, fenomenális, áááááááá :D
aztán szunya. a lányok már megelőztek, el is foglalták a helyemet, és egy gödörben aludtam egész éjjel, de egy ilyen koncert után nem is érdekelt túlságosan.

szombaton pál és gábor hazautazott, előttünk meg ott állt a legnehezebb nap, csomó koncival, és aznap volt a legmelegebb is, és úgy egészében véve, az uccsó nap, amire csilla szerelmem fel is tette a pontot, ahogy azt illik. az egészet úgy nyitottuk, hogy bevásároltunk, vettünk sört és vodkát és energiaitalokat, és narancslevet, majd az egészet kicipeltük a partra, elfogyasztottuk, és sok órával később kellően felkészülve az estére, bevonultunk. alvinra. janem, subscribe volt előbb, de azt mi lányok végigkókadoztuk a peremen, mert iszony meleg volt. csöpi zúzott, mi fűszálakkal dobáltuk egymást. aztán alvin után kitaláltuk hogy menjünk vizifocizi, de már nem volt hely. nem bánkódtunk, mert kb öt másodperc múlva leesett hogy kaukázus koncert van öt méterrel arrébb, úgyhogy fogtam csillát, és odarángattam. csöpi és anna robogtak utánunk és minden erejüket bevetve el akartak onnan húzni minket, de kapaszkodtunk a rácsba, és nem engedtünk. ott még ati is megtalált és közölte hogy a szólós gergő a csoporttársa. amnikor vége lett, a placc közepén egymásra borultunk és pihentünk. de csak addig míg úgy nem gondoltuk mekkora móka lenne csontig összevizezni magunkat és egymást. ezt meg is valósítottuk, kb a bugyimból is folyt a víz, de legalább már nem volt melegem :D
aztán volt még aznap quimby is, amit csöpp és anna csendesülősre vettek, mimeg végigbuliztuk csillával, aztán volt egy kicsi balhé a fiúmmal, de rögtön kiis békültünk, telón persze, mert nem volt ott velem, majd paso, amiről én ellógtam, mert addigra tényleg nem írtam már járni sem...
beestem a sátramba, helyet teremtettem alkalni lakótársaimnak is, és kb azon nyomban aludtam is. hajnalban arra ébredtem hogy csilla oldalról próbál bejönni a helyre, és olyan ko a csaj, mint én az egész héten sose. ketten cipelték de még igyis sikerült összeborítania a sátorelőt. nagy nehezen befektettük, hárman, de 3 perc múlva a csaj már megint kinn volt, a domboldalon kókadozott, mert hánynia kellett. nem hányt, de még vagy 1 órán keresztük néztük és fogtzuk, ekkor már négyen. ezt meguntam, és bevittük megint a sátorba, ahol végre nyugodtan megmaradt, de további két órán keresztül pofázott még nekem, annyira édes volt, imádom azt a lányt...!

vasárnap meg hazamenős téma volt, semmi extra, nemkicsit vártam már ... a legjobb volt, hogy egy tökidegen pacák kivitte a csomagjainkat az állomásra, úgyhogy ezzel nem kellett szenvednünk... aztán 2 és fél óra zötyizés a peronon, mert természetesen helyjegyünk nem volt, de ezt sem bántam... végre hazafelé mentünk...
hát ez volt.
hihetetlen volt.
imádtam.
végigpörögtem.
fájt is.

rakendroll, kedveskéim, és lámanyál az életem.
ezt így.
úú.

most olyan semmilyen, kicsit nemérdekel, kicsit haggyálbékén, de mégis ittvagyok, szenvedek, semmi ötletem, azt, hogy milyen volt a hétvégém, nem írom le, mert minek, jó volt, nyugis volt, a maga módján még izgalmas is,
de hogy miért nem bírok szakítani a múltammal, valaki üssön le, és tényleg, tényleg csak az én saram, de most megint csináljam azt, mint tavaly, nincs hozzá pofám, de hát nemérted, sok belőled, én nem érzek úgy, és nem is fogok, mint te, itt bukik meg az elméleted, nem lehet ez a végzet, ahhoz két ember kell, most gonosz vagyok, nem hinném, csak őszinte, dehát nem érted, ha úgy éreznék, nem lenne kérdéses, de nem.
nem téged, őt. a fiúmat. nagyon. érted?

aki a minap összetörte a gömbvillámot, elől hátul, harmonikát csinált belőle, a szegény, a fiú is, meg az autó is, és én is, ofkorz, mert mégjó hogy kettő azaz kettő darab gépjárművel rendelkezünk, amiből egy az enyém, dehát hiába lett most végre kész, nem fogom tudni zúzni, mer a fiúnak is kell vmivel járni. neki jobban, énmeg, azaz nekemmeg a kurva anyám, hogy vezetni akarom azta vasat, amire márvagy 3 éve fáj a fogam. nemgáz.

rettentő hisztis vagyok, és? és nemhinném, hogy ne tudnál rajta (magadon) változtatni, te nem is akarsz, jó neked igy, ahogy van, ki van nyalva a segged, eléd van rakva minden, én meg... csak úgy vagyok, vegetálok, ha nem a gép, akkor alszol, heló, heló, látod a messzi távolban azta két pici valamit, azok az én kezeim, és kalimpálnak feléd, hogy heló heló vegyél már észre, itt ülök melletted, bazmeg.

de nem veszed észre, igyhát próbálnám mondani, mivan, de nem hagyod, mert nem tudom miért, mert idegesít és talán rosszul is esik a kritikus szó, de hát kedvesem, nekem is néha rosszul esik, és hiddel, hogy ha nekem rosszul esik, az nem akkor csapódik le, hanem sokkal később, és az nem jó neked, de most még ezt nem tudod, én meg lenyelem, mert egy birka vagyok, fontos vagy, kihasználod, tudom, hogy szeretsz, a magad módján, de csak egy kicsit, kérlek, itt vagyok...

vagy inkább legyen már tizedike. vagy inkább legyek már ott. vagy nemtudom. de akkor meg azért fogok rinyálni, mert te nem vagy ott.

picsábamérilyennehéz?

ülök itt egyszál bugyiban, micsoda ledér nőszemély vagyok, ugye, mindegy, sz'al ülök itt, és fetrengek a röhögéstől (igenis lehet egyszerre a kettőt),mer hiddel édesöcsémhúgom akárkim, hogy a rádiókafé igenis nagyon mókás. de tényleg.
ha az ember egy ilyen aktív hétfőn van túl (aludtam délig, majd befizettem két tartozást, majd aludtam ötig), akkor utána van némi ingerre szüksége, és a rádiókafé ingerben elég gazdag. tényleg. próbáld ki. vagy ne.

amúgy mostanában tényleg igen elégedett vagyok az életemmel, múlthét szerdát leszámítva, de végülis azis megoldódott, szóval semmi gond, minden rendben. a hétvégém megint fantasztikusan jó volt, szeretem az ilyen félig spontán dolgokat, mint amilyen a péntek is volt, jó, mondjuk a fürdés be volt tervezve, de utána a házibul már nem, és tudod mit, az ilyenek sikerülnek a legjobban (zoltán, üdv a csapatban). a másnapi szülinapi megmozdulás is elváráson felül jó volt, igaz, voltak kellemetlen momentumok is, de mikor nem.
örültem, tényleg nagyon örültem mikor athi az énáltalam prezentált ajándékkal kezdett foglalkozni először (üvegfestéket kapott tőlem), és azis boldoggá tesz, hogy mennyire szeret engem, ez olyan jó... :)

anyámék meg vettek egy medencét. érted.
tök nagy.
és kék.
és izé.

no, hát pénteken hazabattyogtam, otthon mégjobban elszontyolodtam, picikét, de zebrácska aranyosan próbált vígasztalni, ennek az lett a vége, hogy az állatkertben kötöttünk ki, kéz a kézben, fényképezőgéppel tuningolva. mire körbejártuk, lemerült a gép, a lelkünk meg tele volt élménnyel, láttunk kisoroszlánt, meg nem annyira kicsi tigrincset, meg fókákat, és jegesmacit, meg kecskétsímogattunk, és majd' meghaltunk a pálmaházban, a denevéreket is megfigyeltük, és hálistennek a bogárház felújítás alatt volt, és ücsörögtünk a japánkertben, és majdnemsimogattunk ráját is, a muréna meg kibújt az odujából, és láttunk tekit is a sétány közepén, és a legjobb az volt, hogy alig voltak rajtunk kívül és épp etetés volt.

aztán este beszéltem apáékkal is, aminek meg az lett a vége, hogy másnap elmentünk kollektívan győrbe, autógumikért, aztán pannonhalmán megtekintettük az apátságot, végül szombathelyre mentünk mekibe (mer közelebb nem volt....). aztán amikor hazaestem, akkor meg beszéltem unokatesóval, ennek pedig olyan vége lett, hogy tegnap kirándultunk gyömrőre, a tófürdőbe, atiékkal és tibiékkel és dénesékkel, este, a viz fasza, a lég fasza, labdáztunk, meg pancsiztunk, meg utána még két doncorleone-s pizzát (á la zebrácska apu) is bevágtunk.

ezen a héten a repertoárban szerepel hiperkarma koncert szerdán, illetve roadkoncert pénteken. szombaton egy athénaszülinap, este meg medencés házibuli á la norbi.
jaés a hegyalja jegyem is megvan.

azt hiszem, nincs okom a panaszra. a jövőmet tekintve is remek minden, a pénteki ellenére, jelentkezem egy nyelvtanfolyamra, és úgyi tthagyom ezta mostanit, mint a huzat.
timeg legyetek rosszak. ^^

még akkor is, ha nem éltem bele magam, még akkor is, ha visszatartom, még akkor is, akkorát lehet puffanni, annyira rossz,
ha tudná valaki, hogy ilyenkor milyen, egy virágos rétről egy mély szakadékba, sejtettem pedig, már rég nem remélek ilyesmit, de kicsit jó volt bízni, kicsit álmodozni, de
miért
a fene,
hogy az istenbe tudok ekkorát taknyolni, amikor bebiztosítom magam,
fene beléd
dühít.

legszívesebben sírnék, mint sok éve akkor, amikor anyu apunak vette azt, amire én azthittem az enyém lesz, és végül nem.
de ez ovis dolog. máshogy kell...

apicsába

tényleg elképesztő, mennyit bírok aludni, egyfolytában horkolok ^^ tegnap a fiúm elment dolgozóba, énmeg még nézegettem egy kicsi Elf wo Karu Mono-tachi-t, de úgy döntöttem kettő ep után, hogy álmos vagyok. utána hatvankétezerszer felébredtem, míg végül megnéztem az órát. mert azt hittem, hogy már eltelt az éjszaka fele, és kezdtem kétségbeesni, hogy elveszett a zebrám, de kiderült, hogy még csak alig múlt éjfél...

úgyhogy gyorsan elmosogáltam, meg főztem teát, meg megnéztem a goodwillhunting végét, meg a beautifulmind elejét, és aludtam tovább...^^

itt benn pedig valaki lenyúlta a begrém, a szép piros begrém, de nem akadtam ki, mert a sok alvástól kiegyensúlyozódtam, csak nem értem. rá kellene ragasztanom egy 'nebántsdezazenyém' cetlit, vagy mifasz?
aztán később meglett, beleszáradt valami trutyi, hát öcsém, ha már ellopod, akkor mosd már el magad után, kérlek. kösz.

szóval ez van. ma megjönnek a dvdk, amiket rendeltünk, a fiúm biztos nagyon fog neki örülni, ha hajnalban tízkor csengeni fog a csengő, és fel kell miatta kelnie, de hát végeredményben ő vállalta, hogy jöhet csütörtökön a szállítmány, mert akkor biztos otthon lesz...

meglássuk ^^