annyi eszem van, mint egy döglött hintalónak a víz alatt. de komolyan. pedig én tényleg nem akartam elkésni. fel is keltem időben. oda is értem a ferenciekre időben. de nem jött a busz. aztán jött, és én felszálltam. csak nem jóra. de nem direkt volt. ideges voltam. és az 5ös meg a 15ös annyira hasonlít. de nem? aztán persze rájöttem h nem túl jó tökellenkező irányba haladni 9óra 10 perckor. aztán átszálltam. tényleg. csak a petőfi tér bedugult. nem az én hibám, ez nem. aztán leszálltam a március15e téren, átsprinteltem a ferenciekre, és megint vártam. majdnem bőgtem. cigiztem. 4 perc alatt 3 cigit szívtam el. rekord. fel alá rohangásztam, és megkarmoltam a karom. na, az direkt volt. most olyan, mintha lőném magam. de hisz ideges voltam. nagyon. még annál is jobban. jött a busz. de mindig pirosat kapott. aztán leszálltam 6 perc múlva, nyomtam mégegy sprintet, elütöttem egy nénit, és beestem az irodába. leendő főnököm kérdő tekintetére elmeséltem (ellihegtem) kalandom. nem volt dühös. megnyugtatott. de akkor is. nem túl szerencsés első nap. egy órás késés. aztán hazaküldött, mert lekéstem a beszélgetést. de azt is mondta, h nem maradtam le semmiről. csütörtökön vár. időben. fél 9kor. juhé.
gratulálunk, csiga, ön megnyerte a leghülyébbnek járó díjat. paff.