Icipici csiga blogja.......................

már nem vagyok dühös, már csak fáj, valahol mélyen belül, hogy azoknak az embereknek, akik kézben tartják az országot, ennyit ér a megszokás, a nevezetesség, hogy ennyire feleslegesen remegve ragaszkodnak ahhoz, hogy ebből a fővárosból is valami modernet csináljanak, de akkor már miért nem úgy, ahogy prága, vagy krakkó, megtartva a lényeget, az esszenciát, hogy ne egy idegen és mű valamiben éljünk, hanem egy miliőben, egy európai fővárosban, aminek van múltja,

miért kell eltörölni, ha mégoly szégyenletes is, a múlt hozzá tartozik, a gerince, nem lehet csak így, hipp hopp, vagy ez csak nekem fontos?

és tegnap beszélgettünk, zitáról, kicsit másképp képzeltem el, de olyan furcsa volt utána, kicsit olyan szomorú, hiszen a lány egy az egyben olyan, amilyennek én világ életemben szerettem volna lenni, úgy értem, ilyen talpraesett és vagány, és határozott, és hű az elveihez, ennyire bátor és merész, dehát nem, én szelíd vagyok, ha kell, erélyes, de mégiscsak egy nyuszi, és nem is tudom, nem megijedtem, csak úgy eszembe jutott, hogy zé után hogyan következhettem pont én, a nyuszi, de aztán elhesegettem, ő is segített, mert máshogy szeretlek, ő izgalmas volt, nem mintha te nem lennél az, te biztonságot nyújtasz

elmondta, töviről hegyire, és olyan jó volt, tudom, hogy ez nem normális, de érdekel, minden, ami az exekkel kapcsolatos, mérlegelnem kell, ő volt a legjobb, én csak második vagyok, az ágyban, természetesen, de mi alapján, hogyan dönti el, és én hogyan, de mégiscsak nemsoká lekörözzük mimit is, és ez a fontos, nem hogy kivel milyen jó volt hol, és meddig,

megint csapongok, csoda ha nincs senki aki kihámozná a gondolataim, ejj :) néha nem tudom eldönteni, miért is írok, magamnak vagy neked...