milyen jó, hogy péntek van, ugye, mert holnap hétvége, végre, fúj de szégyentelen vagyok, biztos utálnak a többiek, egy hét szabi után beesek, és máris erről beszélek, ho ho ho... amúgy tök jó, minden, angyalka tegnap a fejemhez vágta, hogy megálltam a szellemi - spirituális - fejlődésben, de szerintem ez nem van igy, mert most is fejlődök, csak azt ő nem látja, mert nem vele kapcsolatban, nem érte történik, hanem zsoltért, zsolt miatt, és különben is, az ember minden nap változik egy kicsit, még ha nincs is tudatában ennek. a lelkem meg most köszöni szépen, de remekül érzi magát, és nincs szüksége momentán az ápolgatásra, meg amúgy sem én vagyok az, aki igényli az ilyet, sokkal inkább én ápolgatok, ha valakinek az kell...

tegnap éjjel megint sokat beszélgettünk, és megint jó volt beszélgetni, mindegy miről, aztán összebújni, és ..., aztán meg elaludni egymásba gabalyodva, nagyon szeretem, sajnálom, most nem tudok elborult dolgokról írni, mert jól vagyok, jó hogy vele vagyok, jó hogy ő jön haza este, vagy reggel, jó hogy ő vár otthon, ha éppen én érkezem meg...

szóval száz szónak is egy a vége, de nem tudom kellőképpen és sokszor mondani, mintha attól félnék, hogy elmúlik, mintha ezzel megfoghatnám, aranyos ketrecbe zárhatnám, de nem lehet, sosem lehet az enyém teljesen, és én félek, hogy itthagy, megun, vagy én zavarom el, szeretem őt. tiszta szívemből, és vele akarok maradni, amíg lehetséges, sőt továbbmegyek, ő Az. ő Az, akit én kerestem, éveken át, és aki miatt annyi eleve halott és érdektelen dologba másztam bele, mert Ő volt az, illetve, Benne van az a dolog, amire én vágyom, amire vágytam akkor is amikor még nem is tudtam, hogy egyszer vágyni fogok rá.

update (nem éppen a témához vágva): most vótam bótba, és eszembe jutott, hogyan potyogott ki a múltkor a kroászánonból a virsli.... :]