Icipici csiga blogja.......................

no, megvolt a hétvégi randalírozás is, teljes a boldogság :)
zebrácskát elnyomta az álom, tán van némi közöm hozzá, de én már kialudtam magam, így tolok pár képet. a díjnyertes videjót nem, mert kitekerné a nyakam xD.
pedig kurvajólett, elaludt megint a kicsi, atiék meg telibefújták borotvahabbal és utána egy fűszállal csiklandozták, míg az összes habot szépen szét nem kente magán és az ágyon. természetesen az egész banda fetrengett a nevetéstől, és természetesen én voltam az operatőr. ki más...? :D

a hely, ahol élek - kicsit másképp
vacsi
a séf ^^
bogyósnyelvű
borbontás ala marcsi
nem sikerül ^^
érezd a minőséget xD
pszichedelikus mária
én laza fiúm :P
ez a kép végülis nem lényeges, csak a rajta a tibor, aki azt hitte sikerült kicseleznie. de nem :D
hmmm
a fiúm nem hitte el, hogy meg bírom azta vodkát inni, amit kiöntöttek, és azt mondta, ha sikerül megtapsol fejen állva kétszer. hát sikerült :D
pipa part 2
pfúúúúj :D
művészi ági és művészi ati
tibor nemtom
fáradtan összebújva
még fáradtabban ^^
előkészületek
az elmaradhatatlan zölt tündér, ami most barnássárga volt, fehérürömmel és ütött mint a kurvaisten :D (méd in csehország)
barack
művészi marcsi
tibi és a borotvazselé
vidám vízvezetékszerelő
csöppke
a merénylet ^^


nahát ezek történtek. pusz nektek.

most, hogy végigolvastam mindenkit, aki fontos, és még nem tudok lemenni elpippantani a napi 3. életmentő cigarettámat, úgy gondoltam, megosztom az emberiséggel, hogy ma NEM megyek bikini koncertre.
viszont tegnap zebrával karibi napot tartottunk, mire este megjegyeztem, hogy egyszer egyben végig kellene nézni - lehetőleg sorban - mind a hármat. mert az úgy nagyon élvezhető ám, ha a kezded a harmadikkal amit kétszer láttál, és aztán megnézed az elsőt, amit meg vagy nyolcszor, miközben nem emlékszel a másodikra, pedig azt is láttad már vagy háromszor. na mindegy :)

hétvégére meg befigyel egy családlátogatás, utána meg egy tarcsás kertiparti.
milyen jó, hogy végre megint minden a régiben :)

elaludtam. azt hittem, több órára, álomba ringattak kötbe körbe szaladgáló és teljesen hiábavaló gondolataim. de csak egyetlen órára sikerült kiszakadnom. arra riadtam, hogy leszakadt az ég. gyerekkorom óta nem láttam ilyet, ez nem csak szokványos eső volt, jég is jött vele.
ültem az ablakban, és néztem ahogy agyonveri a növényeket. előbb bosrsó, aztán dió, majd megint borsó nagyságú daradok. szörnyű. megfogtam egyet, de azonnal meg is halt a meleg tenyeremben.

milyen szomorú, a nagy felhő ringatta, ki tudja mióta, és egyszercsak kilyukadt a pocakja. a gyermek kiesett belőle, és szinte azonnal meg is halt. illetve nem, vízzé vált. a napocska majd felszárítja, és visszateszi őt a felhő hasába. örök körforgás...
a növények pedig újra magukhoz térnek. felemelik fejüket, és újúlt erővel folytatják harcukat az élettel. minden visszatér a régi kerékvágásba, nem szabad hogy kizökkentsen olyan apró momentum, mint egy jégvihar. hisz ez is természetes, mint a sáskajárás, vagy a tornádó. minden természetes..

nekem is magamhoz kellene már térnem, felemelni a fejem, és szembenézni az életemmel, örök körforgás. nem úgy várni Őt, mint egy halottat, hanem tele élettel, hogy tudja, hazaérkezett..

hiszen "az otthon ottvan, ahol szemedbe nézek"...

már csak ezta napot kell átvészelnem megmég a holnapból egy icipicit, és akkor már jól megszorongathatom, és biztos nagyon dobogni fog a szívem, és meg fogja jegyezni, hogy meg fogok halni, ha nem csitítom kicsit, mert, mert nekem amúgy is rettentő gyors a szívverésem, és szóval már nagyon nagyon nagyon várom, hogy hazaérjen

tegnap hihetetlenül nyugodtan és jókedvűen aludtam el, nagyon sokat számított azaz egy óra, és látod, tomtom, hiába. nem ismerlek, a te szavaid is sokat dobtak, de mégis, a megnyugvás mindig egy olyantól jön, aki ismer, mint a tenyerét. tudja, hogy élek meg és mit, és azt is tudja, hogy mit és hogyan kell mondani, hogy nekem az nyugalmat okozzon. nem utasítom el a mástól érkező nyugtatást, de mégis, ha hozzám közel álló személytől kapom, akkor az sokkal többet jelent.

persze, van amikor egy kívülálló tud többet segíteni, de ez nem az a szitu volt.
azért köszönöm.

tudod, azt hiszem, nincs igazad. lehet hogy azt hiszed, de most jöttem rá, hogy nem. lehet, hogy nehéz életed volt, és még most is az, és nem tudod ki vagy mi vagy, de azt hiszem, az hogy segítesz másokon, nem jelenti azt, hogy ne szeretnének, vagy ne lennének rád kíváncsiak... azt mondod, angyal vagy, és én elhiszem neked. tényleg az vagy, és valóban van benned valami, amit éreznek az emberek, amire reagálnak, amikor rád néznek, a szemedbe.

és az is érthető, hogy most kicsit másra vágysz, egy kicsit te akarsz lenni akivel foglalkoznak, akit szeretnek, akire kíváncsiak...

emlékszel, egyszer - nem is régen - nekem is elegem volt a sok hülyéből, akik nem figyeltek rám, de elvárták hogy ottlegyek. tudod, tévedtem, figyeltek rám. szerettek, az első perctől kezdve. kíváncsiak rám, és fontos vagyok nekik. és most jöttem rá, hogy nekem épppúgy fontos, hogy segíthessek nekik, mint amennyire nekik.
ez nem alkímia, nem egyenlő csere. adhatsz, de nem várhatod el, hogy ezért kapj is cserébe valamit. ezt neked pontosan tudnod kellene, hiszen te mondtad: angyal vagy...

tudnod kell... másokon segíteni, empatikusnak lenni, ez egy kereszt. te éppúgy viseled, ahogy én. egyikünk sem kérte, de te hivatásodnak tekinted. ez a különbség. én nem ennek szentelem az életem, nem ennek fényében kutatom, mi vagyok, mi rejlik bennem. egyszerűen elfogadom, hogy van, akinek adott esetben én vagyok a megváltó, mégha nem is érdemleges a segítségem.

ne ebben éld ki magad, vagy ha mégis, akkor viszont vedd észre azokat, akiknek igenis fontos vagy, és kíváncsiak rád, és igenis szeretnek. kire gondolok? ha nem is tudok kapásból felsorolni 12 embert, egyet azért mégiscsak megemlítenék:

én. ha volt is, hogy kételkedtem benned, utóbb rájöttem, hogy mégis az vagy akinek mondod magad, és elfogaldlak így, ahogy vagy. másnak lehetsz zakkant, vagy H8er.  nekem csak egy barát vagy, aki segít nekem és akinek én is segítek. segítenék, ha hagyná, viszont.
de nem hagyod, mert ilyeneket irkálsz. megértem. de ne hidd, egy percig ne merd hinni, hogy nincs senki.



ha pedig félreértettelek, akkor sajnálom, de ezt tudnod kellett, és ha tudod, akkor meg maradjon itt mementóul, ha egyszer mégis kételkedni kezdenél.

én
kicsi
angyalkám
:)

azon gondolkodom, hogy már csak 4 nap. már csak annyit kell kibírnom, az nem is olyan sok :)

amúgymeg halál fáradt vagyok, de nem tudok aludni, beszéltem daniellel, ők is voltak kinn tegnap, csak ők jobboldalt voltak, én meg inkább baloldalt, de nekik is tetszett nagyon. meg feltoltam gépre simset, csináltam gyorsan egy zebrát meg egy nyuszit és jól összeszerelmesítettem őket, nem vagyok ám hülye, áá....
mostmeg szedek újabb 10 részt fmaból, szerdáig csak túlleszek mind az 51 részen... most ez a projekt, addig sem öl meg az unalom.

anyunak ma apróknapja volt, fel is hívtam, jól érezte magát, meg utána gyurit és marciiiit is, eltelefonáltam egy csomó pénzt, de istenazatyám, kurvaszar egyedüllenni...

mitcsináljak? a falum is szépen fejlődik, de most épp építek, szal azzal sem tudok foglalkozni. iwiwen, hd-n semmi, emilt sem kaptam. zpben sincs semmi, csopycon, meg vadfruttik, meg 30y. azt nem is ismerem. oda sem megyek...
már filmet is néztem, végig is bőgtem, bár nem először látom. ettem is, ittam is, kakajót, olvastam is...

adjá' tippet, kérlek, mit csinálhatnék még...?

aki szombat reggel 8 óra 34 perckor kopácsol? eltöröm kezit-lábát... grr..
hát így hogy pihenem ki a tegnapi estét, ami kurvajó volt?

igen:)

jól indult, vettem ki egy ezrest, amit rögtön el is költöttem két borsodira, meg egy cigire, aztán vissza kellett mennem apróé' mert nem tudtam volna metrózni. aztán a metrón felhívott balázs, hogy aza petra nem jön, na ezen felkúrtam az agyam, hogy akkor minek indultam el olyan korán, igy gyorsan felhívtam odint, hogy odaérnek-e hatra, mert ha nem akkor esetleg verhetek sátrat is, basszus. de odaértek, megismertem a barátosnőjét, tündéri csaje, dumálgattunk a vizes fűben, aztán elkezdődött kvimbi, de valahogy nem voltak túl lelkesek, és megálltunk jobboldalt 5-6. sorban. jó volt, jött egy kis felleg, és azon imádkoztam hogy essen kicsit az eső, mert nagyon melegem volt. aztán végelett, és a csaj, aki velük volt, haza akart menni. erre odinék is kitalálták, hogy ők sem maradnak, á. kispálon nem maradni. ááh.

akkor felhívott balázs, hogy ő viszont megérkezett, és szedjem fel. én meg közben már lacipetiékkel smseztem, hogy ők holvannak, úgyhogy amikor balázs megtalált, gyorsan őket is megtaláltuk. nosza, bor a kézbe. meg kóla, aztán elkezdődött már a kispál is, úgyhogy rimánkodni kezdtem boinak hogy menjünk bee, mert nekem muszáj ott lennem, és akkor ő mondta hogy peti említette hogy velem tudna tombolni, mondom akkor menjünk. megragadtam e kezét, és berángattam, jó picik vagyunk mindketten, jól beslisszoltunk  előre középreott majdnem meghaltunk, egyszer fel is löktek, de megmenekültem, aztán kicsit kijjebb mentünk, ahol boi közölte hogy ő kimegy petijéhez, mert hiányzik neki :)

jó, nembaj, én maradok. egy ideig ott dülöngéltem, aztán egyszercsak gondoltam egyet, és a házibulidebrecenbennél beverekedtem magam 2. sorba. nem az elsőbe, mert ott csak álltak és néztek, nem, oda ahol a legtöbb őrült van. :D becsöppentem egy csapat marha nagy férfiú közé, akik próbáltak védelmezni, de engem ugyan nem kell védelmezni, úgyhogy amikor jött a hullám, én voltam utána az ellenhullám, néztek is rám csúnyán, hihi. amilyen csöpp vagyok, annyi erő szorult belém, nem kell rám vigyázgatni. na ott tökjól elvoltam, elhagytam a babacipőm amire később azt mondta egy másik peti, hogy nem praktikus, mert ha egy bakancsos ember - mint ő - rátapos, akkor ottmaradok, de felvilágosítottam, hogy ha rátapos, akkor finoman hátba verem, és megkérem hogy szálljon le róla. volt ilyen egyébként, utána jól ellöktem az illetőt, ami tetszett neki, és újult erővel lökdösődtünk tovább... naszal leesett a cipőm, de visszakaptam, hihi,
meg majdnem közönségszörföztem is, de azt nem akartam, és addig sikítoztam meg ficánkoltam, míg letettek. a védelmező férfiemberek közül az egyik nagyon erőteljesen fel akart szedni, egyszer két szám között a szünetben meg is kérdezte, hogy akkor mikor smárolunk. röhögtem egyet és közöltem vele h soha, de ez nem törte le túlságosan. aztán el akarta kérni a számom, de mondtam, hogy ha ennyire szerelmes lett belém, akkor derítse ki, mert én ugyan meg nem adom. akkor azt mondta, hogy ilyen vagány kispálossal ő még nem találkozott, és megölelt. de ez már konci végén volt, még lejátszották az illérit, és énmeg elkezdtem félni, hogy petiék otthagytak e vagy még nem, úgyhogy ahogy érkeztem, úgy el is tűntem onnan, kicsiny kis testem akárhol átfér, így nem is kellett nagyon lökdösődnöm :D

szal visszamásztam - szószerint, át a sövényen - a homokozóhoz, ahol még ment a hepaj, csomó idegen fiú, meg boi meg lacipeti meg akkor még balázs. de ő elment hamar, engem meg megint fel akart szedni egy gyerek, igy finoman fel kellett világosítanom, h Zebra nem örülne neki, ha mindenféle idegennek megadnám a számom. vette a lapot, de még azért tovább lökte nekem...
mindegy végülis a többi történés nem is lényeg, már csak dumálgattunk, meg libikókáztunk, meg ugye ottvolt aza másik peti, aki látta a koszos lábam, és kérdezte, hogy bennvoltam-e. ja, nagyon benn, akkor elnézést kért, mert lehet hogy tőle is kaptam párat akkor. mondtam, semmi baj, mert még élek :)
ő mondta a praktikátlan babacipőelméletet is, meg aztán amikor a többi srác fociról kezdett beszélni, akkor mi a motorokról, igaz, csak a robogóig jutottunk, merthogy neki az van, aztán miután eldöntöttük, hogy ők mennek újpestre, én meg nem, elindultunk hazafelé. a metrón kaptam boitól egy kis csomag paprikás telenemtommit, azt mingyá megeszem, meg lefényképeződtünk lacipetivel közösen, aztán elhagytam őket.

szóval ez volt a tegnap, jó volt, nagyon jó volt, ja találkoztam tibivel meg marcsival, az is jó volt, meg szösszel is, de velük utána már nem, meg virág sem jött, de mindegy is
tényleg hiperszuperüberkirály volt.... :)

ez hihetetlen, kétegész öttized másodpercenként eszembe jut, hogy ma két olyan koncert is lesz, amit imádok. ez életem csúcsponja, esküszöm. vagy túl kicsinyes vagyok, hogy ilyenek is lázba hoznak? vagy én csinálom jól, mindig ráspuriztatom magam olyanra, amire érdemes várni és amikor végre eljön, akkor meg nem bírok magammal?
de most komolyan, félpercenként nézek rá az órára, mikor lesz már kettő, hogy végre hazamehessek, hajatmoshassak, rendetrakhassak, elmosogathassak, felhívhassam virágot, és végül 3/4ed hatra kimehessek a kossuthra, hogy felszedjek egy petrát, akit még csak nem is ismerek, de balázs igen és énmeg megint kedves voltam, és felajánlottam, hogy velem eljöhet kvimbire, hamár úgyis szereti, és izé.

és amúgymeg nagyon boldog vagyok, mert van még pénzikém, és tudok venni sörikét. meg cigit. hihi. (enni nem, mert köztudott, hogy muskátlin élek)

és most ihletem van, úgyhogy megreformálom hds profilom.

ma kispál, ma kispál, ma kispál, hihi.
nincs ihletem.

tegnap, miután megírtam a napi helyzetjelentő esemest, mint eddig minden nap, felhívott Zebra, hogy sziahogyvagymivanveled? mondom miaz hogy mivan most írtam le. hát beszart a teló, és nem kapott tőlem eddig semmit. fasza. minden nap, 3oldalas smsek... szevasz. de legalább él és kivan (hi hi nemcsak én), és 100 %os lett az első vizsgája, annyira büszke vagyok rá, annyira ügyes... és annyira szar volt most hallani a hangját, te jóég, és nem ís fog hívni már, majd akkor hallom és látom, amikor végre hazaér, de most ennyi majd folytatom.
na itt vagyok. szal tiszta szar volt, most mégjobban hiányzik, áááh.. és tegnap még angyalka is lélekbúvárkodott, és mondtam neki, h hiába, mert már úgyis tudom, mit rontok el, és virág meg jön velem kispálra. elvileg.
de azért jólenne ha tényleg eljönne.... :)

csilingelnek a telefonok. ú de kisérteties. :D

ember van a világon, te atya úr isten. most ez csak úgy eszembe jutott. vagyis nem csak úgy, körülnéztem az előbb, mi hír a nagyvilágban, meg subbát olvastam és hát nem? hát de. naugye. én már csak tudom. mert ÉN okos vagyok. többnyire. amikor nem, akkor csinálok olyanokat, amiket pl tegnap.
és mivel ÉN okos vagyok, így tudok tanulni a hibáimból, és tudok fejlődni is. csak nem akarok. vagyis de. vagy nem. még eldöntöm. most még csak szenvedek. mer most nekem ilyen kedvem van. neszójjábe.
majdha hazajön a zebra, akkor majd fejlődök. meg különben is. most zaklatott a kicsi lelkem, mert holnap kispál. meg kvimbi. igen. meg lehet hogy lacipeti is, aki most nem ir. pedig boldoggá tenne, mert akkor nem itt nyomatnám nektek a hülyeségeimet, hanem neki, de azt csak mi látnánk. és akkor nektek jólenne. vagy nem.
nos. hol is tartottam? á igen. hogy most én szenvedek.
szeretek szenvedni, magamnak, meg nektek, hogy sajnáljatok, hogy nekem milyen csuda problémáim vannak. ilyen ál problémák. amik pillanatnyilag okoznak csak bosszúságot. mert úgyis megoldódnak. mert ha igazi problémáim lennének, akkor vagy dühöngenék, vagy nem írnám le, mert minek? úgyse tudtok rajta segíteni. nem igaz? de.
szóval, nekem most csak ál problémáim vannak, meg kell símogatni kedvesen a fejem, hogy jólvan jólvan. esetleg meg is lehet ölelgetni, meg mondani kedveseket. ettől ugyan én nem hagyom abba a hisztit, de legalább tudom, hogy ti szerettek engem :]


használati utasításunkat olvashatták a csigákhoz. köszönjük.

megint hülye voltam, megint bántottam valakit, megint magamnak csináltam a problémát, de a szokásossal ellentétben most nincs lelkiismeretfurdalásom. annyira. de erről ennyit, most rajtam van a sor, át kell sokmindent értékelnem, meg kell változnom bizonyos dolgokban, és nem szabad hagynom, hogy félreértsenek.
túl közvetlen vagyok, és túl sok embert engedek magamhoz közel. ennek nem szabad továbbra is így maradnia. kedves leszek, számíthat mindenki rám, de húznom kell egy határvonalat.

az ember a hibáiból tanul. csak mért kell belegázolnom mindig mindenki lelkébe vajon?

mert tulajdonképpen miért is hiszem én azt, hogy igen, amikor meg nem? vagy ha mégis, akkor arra semmi bizonyíték nincs, hogy igen, ez az egész csak azon múlik, hogy akarat. de akarat az van e? és ha van, akkor mekkora? áthidal mindent, vagy csak úgy van, de elmúlhat? kin múlik, miért? hogyan tudhatom meg, hogy igen, vagy nem?
mert én akarom, meg talán ő is akarja, de nem egyezett a terv, persze, ettől még nem dől össze, de azért mégiscsak jobb lenne, ha igen.
mostmeg gyötröm magam ezzel a faszsággal, hát nem vagyok normális, miért gyötröm magam? úgyse fogom tudni, max 76 év múlva. hogy igen. vagy nem.

hülye liba e vagyok?

és igen, ez van, egyedül vagyok, még csak két és fél napja, de alig bírom, lehet, hogy el kellene valamivel foglalnom magam, de amikor este lefekszem, mindig eszembejut, és annyira éget, hogy... ez beteges.
pénteken voltunk miliben, a cafés ramazurin, ültünk a parton, és a családi életről beszélgettünk, néztük a rasztafiút, aki szerette a rasztalányt, és a csíkos kisfiút, aki majdnem beleesett a mutáns nagy macskaevő halak közé, és jó volt, nagyon és vége lett a rekordkísérletnek, és levente elsírta magát, és annyira emberi volt, annyira édes,
és volt hs7 is, új album, felét nem ismertem, krisztián be volt baszva, mint a szemét, de jól játszottak, csak meleg volt, nagyon meleg, aztán haza,
kashee hiszti, de nem komoly, előző nap meg, úúú, hát béb, én sem egykönnyen verem ki a buksimból, hiddel, de azt hiszem, ezegy lépés volt, innen ha olyan mint eddig, az rossz, ha nem, akkor nagyon jó,
meg maglódon is voltam, de elég is volt, most legalább két hétre, feszültek voltunk, de azért jól éreztem magam, és hazajöttem, és ittaludt öccs is,
és mameg lehet lászló, de még nem tuti, mert vásárlani is kell, és fáradt leszek, de meglátom,

hát ez van. nem vagyok ma a topon. nagyon nem.

az azért durva, hogy az utóbbi két hétben alig találkoztam a kedvesemmel, plusz ugye most ez a 10 nap... rémes. tegnap felhívott, hogy menjek ki elé a kútra, mert lehet hogy nem elég hazáig a benga, meg kettőn közül nekem van csak pénzem, úgyhogy kimentem, és akkor már ő is hangot adott ennek...
konkrétan, annyi, hogy szeretett volna ma egész nap velem lenni, de végül megegyeztünk, h nem veszek ki szabit, mert most nem állunk abban a helyzetben.

tudod, milyen szar az, amikor ott van melletted, és mégis hiányzik? vele élsz, de néha kevesebbet találkozol vele, mint amikor még nem laktatok együt...? elég fájdalmas... de nincs hiszti, lehetne rosszabb is, lehetne, hogy még kevesebbet találkozunk, meg azzal, hogy itt pattogok, nem oldódik meg semmi.

de azért szar.

hétvégén meg maglódon leszök, és addig fogok édesapám fülén ugrálni, míg ki nem írja nekem cdre a fényképeimet, meg a videjómat fehérvárról, és mostmár hogy az előbb spontán rájöttem, hogy kell ide berakni a jutyubos cuccot, fel is fogom tölteni. béta nagy örömére. meg a többiekére is. há há.

lehethogy megvan a megoldás, aszongya, zaklatott vagyok a héten, egyszer fenn, egyszer lenn, utána meg teljes hepi, és ez igy is van

de mért?

azt is mondja, készítselek fel benneteket :D
szal készüljetek fel. :D
hülye vagyok a héten. 


hmm
hmhm
mhmm
muhuhuu
uhu
haha
aha!

mi a fene van? kicsiny pillangók ide oda repkednek a gyomromban, és akárhogy töröm az agyam, nem tudom megmondani mi lehet az oka. nem fogok utazni, nem ismertem meg egetrengető don józsit, nincs konci a közelben, nincs semmi, amitől igy érezhetném magam. és mégis.

hmm

tegnap györgyusz hivott, de zso aludt már, úgyhogy írtam neki egy smst, amire válaszolt, és lesz sonata novemberben. most azon gondolkodom, hogy akarok e menni. tavaly rettentő jó volt, leszámítva a divatrokker hülye picsát, aki leszólt a narancssárga pulcsim miatt, aztán az egyik leismertebb számnál (black sheep) meg találta kérdezni, hogy tulajdonképpen miis aza bleksíp? szal menjek vagy ne menjek, ez itt a kérdés - habár van pár hónapom eldönteni :D

júni 1 kispál a szabadság téren, a budapesti fesztivál keretein belül és hogy teljes legyen a boldogság, ugyanakkor, ugyanott, lesz quimby is!!!

légyszíííí légyszííííí!!!

baszódjon meg a világ. csóti edittel együtt. sőt, ha lehet, ő legyen az első.