megint rózsaszín. bocs. nem értem magam. váltogatom az érzésimet, a kedvemet, mint más a bugyiját, valami lesz itt, érzem, szellőcske, majd szél, aztán jönnek a felhők is, és végül egy marhanagy tornádó. esővel. csak tudnám, miért?
mostakkor ez az én hibám, vagy kié? mostakkor én tulajdonképpen jól vagyok, vagy nem vagyok jól? egyik pillanatban ordítom kistibivel a szöveget, a másikban bőgök cloude kitartásán. hol itt a logika? mér' érzem, hogy az sem jó, amit csinálok, és az sem, amit nem? foglalom elfelé magam, de az se elégít ki.
kitakarítok.
nem.
de.
mosok.
jó.
nem.
enni, inni, táncolni.
nem.
menni?
hova.
sehova.
el. szigetre. meleg van. partra. meleg van. mi bajod van?
esik az eső. itt benn. beleesik a gödörbe, és rámomlik a fal. elhantolt, valóban.
most megrezzen az égbolt és abból aláhull egy félvilági szerető, alsóváros alján felborul a fény, fekete a mosolya és fekete a szeme, éjfekete szíve már a bánat eledele, itt a vége fuss el véle - bocs hogy van a halál: ez a mese fekete mese.
mostakkor ez az én hibám, vagy kié? mostakkor én tulajdonképpen jól vagyok, vagy nem vagyok jól? egyik pillanatban ordítom kistibivel a szöveget, a másikban bőgök cloude kitartásán. hol itt a logika? mér' érzem, hogy az sem jó, amit csinálok, és az sem, amit nem? foglalom elfelé magam, de az se elégít ki.
kitakarítok.
nem.
de.
mosok.
jó.
nem.
enni, inni, táncolni.
nem.
menni?
hova.
sehova.
el. szigetre. meleg van. partra. meleg van. mi bajod van?
esik az eső. itt benn. beleesik a gödörbe, és rámomlik a fal. elhantolt, valóban.
most megrezzen az égbolt és abból aláhull egy félvilági szerető, alsóváros alján felborul a fény, fekete a mosolya és fekete a szeme, éjfekete szíve már a bánat eledele, itt a vége fuss el véle - bocs hogy van a halál: ez a mese fekete mese.
