most h jól kialudtam végre magam, talán itt az ideje, hogy gyagyás is felébredjen, és összekanalazza magát, és elindulhassunk pingpongozni. csabára. atillához. bkv-val. mert ez lesz ma a program, ötletileg csöpitől származik, akit meg is dicsérünk gyorsan, a kivitelezés lehetőségét meg atilla teremtette meg.

amúgy a tegnapi zavaros énképemet az Basketball Diaries c. film ihlette, pedig tudtam én, hogy miról szól, mégis, jobban bedepiztem tőle, mint a Requiem for a Dream után. szóval, igen, aztán megnéztem egy eléggé ismeretlen, és nemkevésbé beteg filmet, a PI-t. Darren Aronfsky rendezte, igen, nekem is ismerős volt a neve, de csak miután utánanéztem a fickónak, akkor tudatosult bennem, hogy ő rendezte a rekviemet is, meg egy méltatlanul ismeretlen másikat, a Forrást. és tényleg, ha az ember tudja mit keressen, akkor bizony sok hasonló elemet talál a három filmben.
a történet elég meredek már önmagában, egy fiatal matematikusról szól, aki matematikai mintákat keres - a tőzsdében. segítségére van egy szuperszámítógép, és egy öreg, kiégett professzor, később pedig egy fiatal zsidó számelméleti kutató is. ő világít rá nála, hogy a tóra is ugyanúgy számokból áll, és abban is kell lenni valami rendszernek. a két agy együtt jön rá, hogy a rendszer nem más, mint a természetben mindenhol fellelhető spirál, az aranymetszés híres vonala. mikor a srác beviszi a számítógépbe a héber ábécét, a gép kiég de előtte még kidob neki egy 216 számból álló számsort.
itt kezdődik el tulajdonképpen a film, és én többet nem is szeretnék mondani erről, illetve mégis, feltétlenül látnod kell. ha szeretted a rekviemet, akkor ezt is szeretni fogod. tényleg.