most meg benn esz a fene, úgyérzem magam, mint akit kiszakítottak az inkubátorból, ennyi, kb, amire ma képes vagyok,

és vajon csak nekem tűnt fel, vagy tényleg egyre többet marakodunk zsoval, ez normális, kérlek, sumi szerint igen, de én nem szeretek, tényleg nem, azt mondta, közel vagyok, nagyon közel, és ő mindenben támogat, de én annyira szeretem, annyira, hogy néha már fáj,

és tényleg szeretném, de fene sem érti néha...

miért ilyen nehéz?