...a csiga felébredt, és eszébe ötlött, hogy ma el kell intéznie valami nagyon fontosat. összekapta magát, felült a metróra, és eljutott a deák térre. ott az ellenőr arcába beletolta az érvényesített menetjegyét, igy szabad utat kapott, amit ki is használt, és elmászott az anrdássy út 10-be, az ifjúsági irodába. ezen a szent helyen húsz perc várakozás után felvilágosították, hogy mivel hivatalosan ő maglódi csiga, itt pesten nem tudnak vele mit kezdeni. a hölgy nagyon aranyosan és segítőkészen a kezébe nyomott egy papírt, a monori kirendeltség címével, és telefonszámával, hősünk meg kevés telefonálás után újból útnak eredt.
sikerült szerencsésen és időben elérnie a nyugatiból induló vonatot, ahol egy áporodott szagú kocsiban helyet is foglalt, és próbált nem arra gondolni, hogy milyen marhára szar másnaposan (aznaposan) egy félliteres kólával és két szál cigivel egy undorító mocskos vonaton zötykölődni. aztán...
aztán felszállt a kocsiba egy fiú. csiga nem szentelt neki figyelmet, egy a sok közül. de a fiú valamiért vele szemben foglalt helyet, igaz, két székkel hátrébb. cseles volt ám ez a fiú, mert a tükörben tükröződö képet kihasználva, nézegették egymást csigával. és a vonat csak zakatolt, és hősünk közben ilyeneket gondolt:

"hol vagyok?"
"miért vagyok ott, ahol vagyok?"
"miért kell nekem egy szar könyvért most órákat utaznom?"
"jé, ezen a felüljárón még sosem jártam vonattal"
"jé, ez ferihegy...."
"deszép szeme van ennek a fiúnak"
"meg milyen ismerős a karszalagja"
"jé, ő is ottvolt hegyalján"
"milyen jólenne, ha mondjuk őis pont monoron szállna le, és akkor segíthetne"
"milenne, ha idehívnám?"

azzal egy határozott fejmozdulatta maga mellé invitálta újdonsült fesztiválismerősét. gyorsan át is estek a kötelező sziaénénvagyok,énmegénvagyok sallangon, és beszélgetni kezdtek. hamarosan kiderült, hogy jó nap nézett le ma csigura, mert a fiú tényleg pont monoron lakik, és még elkalauzolni is hajlandó a lányt a hivatalba. le is szálltak monoron, ahogy azt illik, megbeszélték, milyen hűvös van - itt eltérő álláspontokat állítottak fel, csiga jólérezte magát, a fiú azonban fázott picit -, meg még megtárgyaltak ezt azt. időközben odaértek a hivatalba, ahol megintcsak elég sokat kellett sorban állniuk. aztán csigu sorra került, és az ügyintéző csaj kapásból feltett neki egy olyan kérdést, amire nem tudott válaszolni, lévén nem értette. ezzel kicsit zavarba hozta magát, és csúnyákat gondolt a néniről, és úgy az egész magyar bürökráciáról, de ez nem látszódott meg bájos pofiján. de végül csak megérte az egész procedúra, ugyanis kis idővel később egy zömök kék könyvvel, meg pár papírral gazdagabban hagyták el a helyiséget. csiga ekkor rádöbbent, hogy ő előző nap óta nem evett semmit, ellenkezőleg, megivott vagy négy sört (! - nem nevet, az neki pont elég ahhoz, hogy a fiúja karjába kapaszkodva kóvályogjon haza), és még mozgolódott kicsit este, úgyhogy summa summárom, éhesnek érezte megát. meg is kérte szépen hős megmentőjét, hogy vezesse már el valami élelemforráshoz őt, a hős megmentő meg kapott az alkalmon, és egy gyrososhoz cipelte csiguszt.
a lány ott jól leette magát, közben felhívta a kedvesét, hogy nézzen hazafelére vonatot,  aki nézett is, úgyhogy teljes volt a boldogság. csak ugye csiga képes órákig nyammogni valamin, természetesen, ebből az következik, hogy futva közelítették meg az állomást kaja után. mondhatni, ledolgozták az elfogyasztott kalóriamennyiséget, éljen az egészséges életmód. persze, a vonatot nem érték el, annyi idejük még volt, hogy integessenek neki. de nem estek ám kétségbe, mert 14 perc múlva indult a következő járat. addig szépen kecsesen, és jó rakendroller lényekhez illően letették a seggüket egy lépcsőre, és beszélgettek. nu, ez mondjuk túlzás, mert csiga hozta a formáját, és jártatta azt a nagy száját, szegény fiú meg vagy nem akart, vagy nem tudott hozzászólni a témához. ez annyira nem is meglepő, hiszen a lány mindig magából indul ki, és nem képes felfogni az agyával, hogy nem mindenkinek megy olyan könnyen a felengedés mint neki. de ez tökre lényegtelen, igazából, mert a lényeg az, hogy csiga marhára jólérezte magát, és nagyon örül, hogy megismerte gábort, a hős megmentőt, a hegyaljás kollegát, a szépszemű fiút a monori vonatról :)
történetünk vége már kevésbé kalandos, mikor befutott a vonat az állomásra, csiga megrendülve vette tudomásul, hogy szakad az eső. először arra gondolt, hogy nemár, aztán eszébe jutott valami, amitől egyből más szemmel nézte a dolgot. mire leszállt, már szinte várta, hogy arcára hulljanak az esőcseppek, és elmossák azt a maró sós érzést a szeméből. aztán ráérősen hazabattyogott, levetette ronggyá  ázott holmiját, és bebújt a jó meleg ágyikóba, ahol a fiúja szendergett békésen. átpörgette az elmúlt eseményeket, és érzéseket az agyán, elmosolyodott, és végül

álomba szenderült.




ittavégefusselvéle.