naigen, megin' annyira elszálltam magamtól, meg az éppen körülvevő életérzéstől, hogy nem is mondtam (írtam). mitis? ja. hogy tegnap nagyon spontán tudtam meg ám ezta karmadolgot, és nagyonspontán pont virág pont ott volt. márminthogy emesenen. és már megint csak fasságokat irok. szal, elcibáltam a csajt idefel pöstre, zépébe bele. és mint ahogy aztmár megemlítettem, igen agresszor voltam, mer' majdnem (decsak majdnem, mer' kedves vagyok és aranyos, ugye) megütöttem egy férfit. a lófaszt, fiút, mer' úgyjött mintegy tank. egy nagy zöld, német tank. át közöttünk, a békésen álldogálló, és néhanéha ugrabugrálni kezdő alternatív zenei beállítottságú tündérkék, és tündérek (értsd: tibi) között.  és ez egy szúnyogpöcsnyit felbosszantott, sőtmégplusz a söröm is vészesen megingott a kezemben, úgyhogy marhára nőiesen és finoman utánakiálltottam, hogy mit csináljon a kijével. erre a láma kölök méla ábrázattal méltóztatott visszacsorogni hozzánk, hogy tessék? mert hiába volt ám a magánszámom, nem hallotta (kár). ezekután visszábbvettem és megemlítettem neki, hogy majdnem felborított. erre bocsánatotkért. a szemét. még dühöngeni sem hagyja az embert normálisan. mert igy erre kénytelen voltam lecsillapodni. mert mégiscsak egy jólnevelt kislány vagyok, ugye.

de ez megint csak rizsa, mert egy exhibicionista vagyok és arra vágyom, hogy mindenki jól rájöjjön, milyen vagány ez a lány (amúgy nem), a lényeg amúgy az, hogy virág egy tökjó nő. úgy mindenhogy. szerintem.
úgyhogy virág, szíveskedjél elhinni mostan már, hogy jó nő vagy. meg okos. meg értelmes. és ilyen kevés van ám. szóval ez egy ilyen izé most, ilyen bók, vagy mi.

és hogy egy picit valahogy mégiscsak ne higgyék az emberek hogy elmebeteg vagyok, egy sablonszövegszerű valamit is iderakok a végére:

jól éreztem magam veled, és remélem hogy épségben hazaértél, és nem voltál túl fáradt (kuncog), és minden egyéb. :) hi hi.

napacsi, ennyit akartam még.