vajon miért mindig akkor jön rám az ásítási inger, amikor üzenetrögzítőre pofázok, és amikor a hivatkozási számot kellene érthetően megadnom?

ez furcsa, tanulmányozni fogom a kérdést, és híres leszek, és nobel-díjat fogok kapni, aztán öregen és elhagyva meghalok, egy hatalmas házban, egy mező közepén, és a hullámra hettekkel később bukkannak rá,

amúgy minden rendben, tökjól érzem magam :) de tényleg :D