tegnap éjjel elment az áram, pedig igazán vicces dolgot csináltam épp, régi képeket nézegettem, és találtam egy-kettőt ami megnevettetett.. aztán, ahogy ott ültem a sötétben, tágra nyílt szemmel, és hatalmas pupillákkal, hallgattam a neszeket, a beszédet, hogy a többi lakó is kibotorkált, az ajtócsapkodást, néztem a parázsló cigarettavéget, arra gondoltam, hogy mennyire függünk az elektromosságtól, mindig azt mondod, miértünk van, de egyre inkább érzed, te vagy őérte, minden őt szolgálja, ha elmegy, tehetetlenek vagyunk. tegnap is, mint csapdába esett patkányok, vergődtünk, féltünk, mert sötétség ereszkedett ránk. nem tudom, ki hogy van vele, de ilyenkor eszembe jut a gyermekkorom, amikor szintén a sötétben néztem a semmit, és vártam, mikor nyom el az álom, máskor meg kitaláltam egy történetet, amit ott eljátszottam, megint máskor próbáltam félni, mert mindig azt hallottam, hogy a sötétben vannak szörnyek, de már akkor is realista voltam, és nem bírtam félni a semmitől, és tegnap sem ment, csak megint történetet találtam ki, és játszottam, míg elaludtam, és vártam a fényt, mert milyen furcsa, a fény is kell hozzá, hogy elaludjak, fény, úgyértem áram, zso sem bír gép nélkül, persze ez rossz szokás, de tényleg nem tud, egyre inkább én sem, pedig megvan ennek a fényűzésnek az ára, szó szerint, mert milyen már, hogy az államnak szinte csak egy, illetve még két három bevételi forrása van, nem véletlenül fizetünk annyi adót, a szlovákok harmadannyit sem, nemis beszélve a többiekről, és most még ez az útfelújítás is, kell nekünk mint borznak a légfrissítő, meg csatornázás, és a faszom meg nem kéne? aztán még fizess ezt, meg azt, meg tarts fenn külön embert a tűzoltóságnál, hogy a vizitdíjat be tudd fizetni, mert ugye szolgálatban nem lehet nélad pénz, teljesen logikátlan minden, 2007től 2011ig budapest teljes körű csatornázása, ami azt jelenti hogy amit eddig megcsináltak, most fel fogják túrni, hát gratulálok.

hát ilyen egy áramszünet, mert a sötétben úgysem tudsz mit csinálni, vagyhát tudsz, persze, de nem egyedül, mert ez is milyen, eddig négyszer ötször volt ilyen, és mindannyiszor egyedül voltam, kiváncsi lennék, mit csinálnánk, ha egyszer együtt élnénk át egy ilyet, akkor is aludna, vagy velem foglalkozna végre, hiszen hát a géppel nem tudna, vagy beszélgetnénk, ilyenkor annyira szeretek beszélgetni, mindegy miről, akármiről, ilyenkor vágtat a fantázia, vagy mesélhetne ő, vagy inkább ne, vagy valami...