és 8 óra 26 perckor be is tudtam lépni a toolbarba. milyen jó. tegnap hazazavartak 2 órával előbb, mert az áramszünet hazavágott mindent. ma bejövök, és nem megy semmi. nagyon érdekes.
addig, ameddig kapom a pénzem. még ha nagyon kell, élvezem is. de tovább nem. nem úgy, mint a múltkor.
holnap nem lesz szekrény, mondjuk ez sejthető volt, azok után, amit apu elmondott tegnap, sokkal hosszadalmasabb, és több odafigyelést igénylő meló lesz, mint hittük. én megbízom bátyuskában, de ismerem is, a tervezést is meddig elhúzta. azt nem is mondta, hogy a levágatásnál is figyeljünk. az erezésre is figyeljünk. nem mondott semmit, csak h ittvan nesze. és még tegnap én éreztem magam szarul, h hazaértem kiakadva, és elmondtam mindent gyagyásnak, és csak kinevettek. mert én vagyok a nő, a hisztis. pedig én csak jót akarok, csak azt akarom, hogy a mienk legyen a legjobb, legszebb, legnagyobb. ez akkora nagy baj, az baj, hogy félek, hogy ellinkeskedi, hogy félek, hogy elbasszuk, mikor úgysincs túlsok pénzünk, de tudod mit, rájuk bízom, a két hímlényre, úgyis ők az okosabbak. szerintük.
de azért imádom őket.
